Szászsáros

Szászsáros (Șaroș pe Târnave, Scharosch an der Kokel)
Légifelvétel az erődtemplomról
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Rang	falu
Községközpont	Erzsébetváros város
Irányítószám	555502
SIRUTA-kód	143833
Népesség
Népesség	1346 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	54 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	324 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 12′ 24″, k. h. 24° 32′ 41″46.20666667, 24.5447222246.206667°N 24.544722°EKoordináták: é. sz. 46° 12′ 24″, k. h. 24° 32′ 41″46.20666667, 24.5447222246.206667°N 24.544722°E
Szászsáros weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászsáros témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szászsáros (románul: Șaroș pe Târnave, korábban Șaroșul Săsesc, németül: Scharosch an der Kokel) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Fekvése

Erzsébetvárostól három kilométerre délnyugatra, a Nagy-Küküllő bal partján, a 14-es főút és a vasút mellett fekszik.

Története

Valószínűleg a tatárjárás után, a 13. század közepén települt szász lakossággal. Nevét 1282-ben Sarus, 1289-ben Saros, 1337-ben Saruz, 1432-ben Saars, 1760–62-ben Szász-Sáros, 1826-ban Sárosu alakban írták.

1438-ban egy török betörés elpusztította. A 16. században katolikus, majd evangélikus iskolája működött. 1605-ben Bocskai István csapatai dúlták fel, és az erődtemplomot is elfoglalták. Román lakossága 1842 előtt egységesen görögkatolikus volt, akkor egy részük visszatért az ortodoxiához.^[2] 1848 októberében a román parasztfelkelők határában megvertek egy székely csapatot. Mocsaras határát csak a 20. század második felében csapolták le.

Nagyselykszékhez, később Medgyesszékhez, 1876-tól Nagyküküllő vármegyéhez tartozott. A szászok kivándorlása után cigányok, románok és a két Küküllő közti falvakból magyarok költöztek be.

Népessége

• 1850-ben 1432 lakosából 902 volt német, 414 román és 113 cigány nemzetiségű; 903 evangélikus, 379 ortodox és 142 görögkatolikus vallású.
• 2002-ben 1692 lakosából 1334 volt román, 264 cigány, 81 magyar és 13 német nemzetiségű; 1538 ortodox, 48 református, 29 pünkösdista, 13 unitárius, 10 római és 9 görögkatolikus vallású.

Látnivalók

• Evangélikus erődtemploma. A déli falba beépítve fennmaradt a falu első templomának, egy román stílusú kápolnának félköríves apszisa. A mai templom elődjét a 14. század első felében építették gótikus stílusban, háromhajós, torony nélküli templomként. Ebből a periódusból a szentély maradt fenn. Az 1438-as török pusztítás után az oldalhajókat a keleti oldal kivételével lebontották, ezzel kereszthajót alakítva ki. 1810-ben barokkizálták és hajóját megmagasították. A várfalat eredetileg három bástyával és két toronnyal a 15. században építették. A templomnak a 2000-es évek elején magyar harangozója volt.

Híres emberek

• Itt született 1925-ben Kiss Sándor szobrászművész.

Jegyzetek

Források

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

Kapcsolódó szócikkek