Alec Douglas-Home

Alec Douglas-Home
Született1903. július 2.[1][2][3][4][5]
Mayfair
Elhunyt1995. október 9. (92 évesen)[1][2][3][4][5]
The Hirsel[6]
Állampolgársága
HázastársaElizabeth Douglas-Home, Baroness Home of the Hirsel (1936. október 3. – )[7][8]
Gyermekei
  • Diana Douglas-Home
  • David Douglas-Home, 15th Earl of Home
  • Caroline Douglas-Home
  • Meriel Douglas-Home
SzüleiLillian Lambton
Charles Douglas-Home, 13th Earl of Home
Foglalkozása
  • politikus
  • krikettjátékos
  • diplomata
Tisztségeminiszterelnök, parlamenti képviselő, külügyminiszter
Iskolái
  • Christ Church
  • Eton College
KitüntetéseiBogáncsrend

  • IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Alec Douglas-Home témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alec Douglas-Home (Mayfair, 1903. július 2. – The Hirsel, 1995. október 9.) konzervatív párti brit politikus, arisztokrata, Home 14. grófja, az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1963–64-ben.[9]

Pályafutása

Az Eton College-ban végezte a középiskolát, majd az Oxfordi Egyetemen diplomázott történelem szakon. Kiváló krikettjátékos volt. 1931-ben választották meg először parlamentbe, a skóciai Lanark képviselőjének. Douglas-Home ekkor még a Skót Unionista Párt tagja volt; a párt később egyesült a Konzervatív Pártal. 1937–39-ben Neville Chamberlain miniszterelnök parlamenti titkára volt. 1938-ban részt vett a müncheni konferencián. A háború alatt súlyos beteg volt, és így nem teljesített katonai szolgálatot. Az 1945-ös választáson elvesztette parlamenti mandátumát.[9]

Apja halála után örökölte a Home grófja címet, és így tagja lett a Lordok Házának. Az 1956-os szuezi válság idején a Nemzetközösségért felelős miniszter (Commonwealth Secretary) volt, 1960-ban pedig Harold Macmillan kormányában ő lett a külügyminiszter. Amikor 1963-ban Macmillan lemondott, Douglas-Home sikerrel indult a Konzervatív Párt vezetői tisztségéért, lemondott a grófi címéről (és az ezzel járó felsőházi tagságáról), és miniszterelnök lett. Rövid ideig szokatlan módon úgy volt kormányfő, hogy a parlament egyik házának sem volt tagja, de két héttel a miniszterelnökké választása után sikerrel indult a Kinrossban megrendezett időközi választáson.[9]

Douglass-Home mindössze 363 napig volt miniszterelnök. Rövid kormányzásának legnagyobb eredménye a fogyasztói árak felszabadítása volt, amelynek nyomán olcsóbbá váltak az árucikkek. Az 1964. október 15-i választáson a Munkáspárt négyfős többséget szerzett a parlamentben és Harold Wilson lett az ország vezetője. Amikor a konzervatívok visszaszerezték a hatalmat, Douglass-Home ismét külügyminiszteri tisztséget kapott, ezúttal Edward Heath kormányában, 1970-től 1974-ig.[9]

Jegyzetek

  1. a b https://www.gov.uk/government/history/past-prime-ministers/alec-douglas-home
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. https://www.nytimes.com/1995/10/10/world/lord-home-92-humble-earl-who-became-british-premier.html
  7. Kindred Britain
  8. p1076.htm#i10759, 2020. augusztus 7.
  9. a b c d History of Sir Alec Douglas-Home (angol nyelven). www.gov.uk. (Hozzáférés: 2020. december 30.)
Ez a brit politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Sablon:Brit miniszterelnökök
  • m
  • v
  • sz
Robert Walpole (1721) · Spencer Compton (1742) · Henry Pelham (1743) · Thomas Pelham-Holles (1754) · William Cavendish (1756) · Thomas Pelham-Holles (1757) · John Stuart (1762) · George Grenville (1763) · Charles Watson-Wentworth (1765) · id. William Pitt (1766) · Augustus FitzRoy (1768) · Frederick North (1770) · Charles Watson-Wentworth (1782) · William Petty-FitzMaurice (1782) · William Cavendish-Bentinck (1783) · ifj. William Pitt (1783) · Henry Addington (1801) · ifj. William Pitt (1804) · William Wyndham Grenville (1806) · William Cavendish-Bentinck (1807) · Spencer Perceval (1809) · Robert Jenkinson (1812) · George Canning (1827) · Frederick Robinson (1827) · Arthur Wellesley (1828) · Charles Grey (1830) · William Lamb (1834) · Arthur Wellesley (1834) · Robert Peel (1834) · William Lamb (1835) · Robert Peel (1841) · John Russell (1846) · Edward Smith-Stanley (1852) · George Hamilton-Gordon (1852) · Henry John Temple (1855) · Edward Smith-Stanley (1858) · Henry John Temple (1859) · John Russell (1865) · Edward Smith-Stanley (1866) · Benjamin Disraeli (1868) · William Gladstone (1868) · Benjamin Disraeli (1874) · William Gladstone (1880) · Robert Cecil (1885) · William Gladstone (1886) · Robert Cecil (1886) · William Gladstone (1892) · Archibald Primrose (1894) · Robert Cecil (1895) · Arthur Balfour (1902) · Henry Campbell-Bannerman (1905) · Herbert Asquith (1908) · David Lloyd George (1916) · Bonar Law (1922) · Stanley Baldwin (1923) · Ramsay MacDonald (1924) · Stanley Baldwin (1924) · Ramsay MacDonald (1929) · Stanley Baldwin (1935) · Neville Chamberlain (1937) · Winston Churchill (1940) · Clement Attlee (1945) · Winston Churchill (1951) · Anthony Eden (1955) · Harold Macmillan (1957) · Alec Douglas-Home (1963) · Harold Wilson (1964) · Edward Heath (1970) · Harold Wilson (1974) · James Callaghan (1976) · Margaret Thatcher (1979) · John Major (1990) · Tony Blair (1997) · Gordon Brown (2007) · David Cameron (2010) · Theresa May (2016) · Boris Johnson (2019) · Liz Truss (2022) · Rishi Sunak (2022)
Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat: E39PBJj8XvyCTKcmTXYTHpp9Dq
  • VIAF: 74663618
  • LCCN: n80125474
  • ISNI: 0000 0001 1448 1106
  • GND: 119462400
  • SUDOC: 026659123
  • BNF: cb118865663
  • KKT: 00438176