John Stuart

John Stuart
John Stuart a Térdszalagrend díszöltözetében
Született	1713. május 25.[1][2][3][4][5] Parliament Square[6]
Elhunyt	1792. március 10. (78 évesen)[1][2][3][4][5] Grosvenor Square
Állampolgársága	brit
Házastársa	Mary Stuart, Countess of Bute (1736. augusztus 13. – )[7][8]
Gyermekei	John Stuart, 1st Marquess of Bute James Stuart-Wortley-Mackenzie Charles Stuart William Stuart Louisa Stuart Frederick Stuart Lady Mary Stuart Anne Stuart Jane Stuart Lady Caroline Stuart Lady Augusta Corbett
Szülei	Lady Anne Campbell James Stuart, 2nd Earl of Bute
Foglalkozása	botanikus politikus műgyűjtő
Tisztsége	a Lordok Háza tagja Secretary of State for the Northern Department (1761. március 25. – 1762. május 27.) az Egyesült Királyság miniszterelnöke (1762. május 26. – 1763. április 8.) Leader of the House of Lords (1762. május 26. – 1763. április 8.)
Iskolái	Leideni Egyetem Eton College
Kitüntetései	térdszalagrend
Sírhelye	Rothesay
A Wikimédia Commons tartalmaz John Stuart témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

John Stuart, Bute harmadik grófja (1713. május 25. – 1792. március 10.) skót születésű brit politikus, miniszterelnök, a Térdszalagrend lovagja, királyi titkos tanácsos. III. György uralkodása alatt, 1762–1763-ban töltötte be a miniszterelnöki tisztet. Egyes vélemények szerint az utolsó jelentős szerepet játszó kegyenc volt a brit politikában. Az első skót származású miniszterelnök volt az 1707-es Egyesülési Törvényeket követően.

Magánélete

Bute közeli rokonságban állt a Campbell klánnal (anyja Archibald Campbellnek, Argyll első hercegének lánya volt). A grófi címet (amely Bute szigetéről kapta a nevét) korán elvesztett apjától, James Stuarttól örökölte 1723-ban, tízévesen. Ezt követően anyai nagybátyjai, John és Archibald Campbell nevelték. Tanulmányait Etonben (1720–1728) és a hollandiai Leideni Egyetemen (1728–1732) végezte, ahol köz- és polgári jogi diplomát szerzett. 1736. augusztus 24-én elvette Mary Wortley Montagut, akinek hozománya révén a családba kerültek a nagy kiterjedésű Wortley-birtokok és akitől kilenc gyermeke született. 1737-ben nagybátyái befolyása révén tagja lett a Lordok Házának, ám ott nem volt igazán aktív, és 1741-ben nem választották újra. A következő években skóciai birtokaira vonult vissza, hogy azok igazgatásával foglalkozzon és botanika iránti szenvedélyének hódoljon.

Az 1745-ös jakobita felkelés idején Bute Londonba költözött, ahol két évvel később találkozott a walesi herceggel, akivel közeli barátságba került. A herceg 1751-ben bekövetkezett halálát követően, 1755-től rá bízták az ifjú walesi herceg, a későbbi III. György nevelését. A herceg és öccse, Edward Stephen Demainbraytől kapott természetfilozófiai képzést. Többek között az ekkor felkeltett érdeklődés vezetett oda, hogy György később megalapította a 18. századi tudományos műszerek legjelentősebb gyűjteményét. Frigyes herceg halála után Bute közel került a herceg özvegyéhez, ami számos pletykához és egy botrányos pamflet megjelenéséhez vezetett. Majdnem bizonyos, hogy a pletykáknak semmi alapjuk sem volt, mivel Bute boldog házasságban élt, és mély vallásossága is a házasságtörés elutasítására indította.

Politikai pályája

A gondjaira bízott herceg feletti befolyására alapozva Bute arra számított, hogy György (1760-as) trónra lépése után gyorsan emelkedő politikai pályát futhat be, de reményei elhamarkodottnak bizonyultak. A 1760-ban skót nemesség képviseletében újra beválasztották a Lordok Házába, és a király ki is jelölte miniszterelnöknek (bár hivatalosan csak 1762–63-ban töltötte be a tisztséget). Sikeresen letörte a sok évtizedes whig dominanciát, és lezárta a hétéves háborút, ám György egyre inkább átlátott rajta, és amikor sajtó élesen kritizálta a királyt egy hivatalos beszéd miatt, amelyben Bute munkájára ismertek, végleg szembefordult vele. John Wilkes újságíró tollából gyilkos szatíra jelent meg Bute és a király anyja ellen. Bute rövidesen lemondott a miniszterelnökségről, bár 1780-ig a Lordok Háza tagja maradt. Barátsága a király anyjával fennmaradt, de a királlyal való békülési kísérletei sikertelenül végződtek.

Élete hátralevő részében hampshire-i birtokán élt, ahol továbbra is foglalkozott botanikával, és az irodalom és művészet jelentős támogatója lett. Támogatta Samuel Johnsont, Tobias Smollettet, Robert Adamet, and William Robertsont. Jelentős adományokat juttatott a skót egyetemeknek is. Növénytani munkásságának legjelentősebb eredménye Botanikai táblázatok a brit növénycsaládokról című műve (1785).

1767-ben kezdődött bedfordshire-i vidéki házának, Luton Hoo-nak az építése. Az épület ma első kategóriás műemlék.

Londoni, South Audley Street-i lakásában halt meg 1792-ben, és a Bute szigeti Rothesay-ben temették el.

Egy növénytani nemzetség, a Stewartia róla kapta a nevét.

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a John Stuart, 3rd Earl of Bute című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• További információk John Stuartról a Miniszterelnöki Hivatal honlapján
• III. György kora: John Stuart miniszterelnöksége (angolul)
• Encyclopædia Britannica (1911)/Bute, John Stuart, 3rd Earl of (angolul)

Elődje: William Cavendish

Az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1762–1763

Utódja: George Grenville