John Major

Sir John Major
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő 1990. november 28. – 1997. május 2.
Uralkodó	II. Erzsébet
Előd	Margaret Thatcher
Utód	Tony Blair
Az Egyesült Királyság pénzügyminisztere
Hivatali idő 1989. október 26. – 1990. november 28.
Előd	Nigel Lawson
Utód	Norman Lamont
Született	1943. március 29. (81 éves) London
Párt	Konzervatív Párt
Szülei	Gwendolyn Minny Coates Tom Major-Ball
Házastársa	Norma Major
Gyermekei	Elizabeth Major James Major
Foglalkozás	bankár, politikus
Iskolái	Rutlish School[1]
Vallás	anglikán
Díjak	Knight of the Garter (2005. április 23. – , 2005. április 23.) British Sports Book Awards Grand Cordon of the Order of the Rising Sun (2012. május 8.) térdszalagrend Order of the Companions of Honour Felkelő Nap érdemrend
A Wikimédia Commons tartalmaz Sir John Major témájú médiaállományokat.

Sir John Major (London, 1943. március 29. –) brit konzervatív politikus, 1990–1997 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke.

Korai karrierje

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Politikai pályafutása

Margaret Thatcher kormányában a Kincstári Hivatal vezetője (1987–1989), majd pénzügyminiszter (1989–1990). 1990 és 1997 között a Brit Konzervatív Párt vezetője. 1990. november 28. és 1997. május 2. között az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt. Vezetésével nyerték meg a toryk az 1992-es választásokat. John Majornek sikerült 1993 júliusában új választások kiírásával fenyegetőzve meggyőznie a torykat a maastrichti szerződés ratifikálásáról. Albert Reynoldsszal, Írország miniszterelnökével 1993. december 16-án egy, Észak-Írországnak békét szavatoló programot fogadott el. Az egyeztetett Nyilatkozat első ízben szól arról, hogy a katolikus földalatti ír szervezet, az IRA is részt vehet a béketárgyalásokon, ha Észak-Írországban lemond a fegyveres harcról a brit fennhatóság ellen. Az IRA által követelt újraegyesítés kérdésében Észak-Írország lakosságának kell döntenie népszavazás útján. Ulster tartománynak az Ír Szabadállamhoz való csatlakozását a katolikus kisebbség támogatja (lakossági részarányuk 1993-as adatok szerint: kb. 38%, a protestánsoké: 43%). Albert Reynolds decemberben kijelentette, hogy lemondanak az ír alkotmányban is rögzített újraegyesítési igényükről.

John Major konzervatív kormányának összetétele a megalakulásakor

• John Major – miniszterelnök
• Lord Mackay of Clashfern (1927–) – lordkancellár (igazságügy-miniszter)
• Douglas Hurd (1930–) – külügyminiszter
• Kenneth Clarke (1940–) – pénzügyminiszter
• Malcom Rifkind (1946–) – védelmi miniszter
• Michael Howard (1941–) – belügyminiszter
• Michael Heseltine (1933–) – kereskedelmi és iparügyi miniszter
• David Hunt (1942–) – munkaügyi miniszter
• Peter Lilley (1943–) – szociális ügyek minisztere
• Virginia Bottomley (1948–) – egészségügyi miniszter
• John Palton (1945–) – oktatásügyi miniszter
• John MacGregor (1937–) – közlekedésügyi miniszter
• Gilian Shephard (1940–) – mezőgazdasági, halászati és élelmezésügyi miniszter
• Robert Atkins (1946–) – környezetvédelmi miniszter
• Ian Lang (1940–) – skót ügyek minisztere
• Sir Patrick Mayhew (1929–) – északír ügyek minisztere
• John Redwood (1951–) – wales-i ügyek minisztere
• John Wakeham (1932–) – főpecsétőr
• Tony Newton (1937–) – lordok elnöke
• William Waldegrave (1946–) – Lancaster hercegség kancellárja
• Peter Brooke (1934–) – a nemzeti örökséget kezelő helyettes vezető
• Michael Portillo (1953–) – a Kincstári Hivatal vezetője

Források

• Bencze Imre, dr. et al.: Officina világévkönyv. Officina Nova. [Budapest]. 1994. 339. p. (ISBN 963-8185-90-2)

Elődje: Margaret Thatcher

Az Egyesült Királyság miniszterelnöke 1990 – 1997

Utódja: Tony Blair