David Cameron

David William Donald Cameron
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
2010. május 11. – 2016. július 13.[1]
UralkodóII. Erzsébet
ElődGordon Brown
UtódTheresa May
A Konzervatív Párt vezetője
Hivatali idő
2005. december 6. – 2016. július 11.
ElődMichael Howard
UtódTheresa May
Az ellenzék vezetője
Hivatali idő
2005. december 6. – 2010. május 11.
ElődMichael Howard
UtódEd Miliband
Witney választókerület képviselője
Hivatali idő
2001. június 7. – 2016. szeptember 12.
ElődShaun Woodward
Szavazatszám33 973
Az Egyesült Királyság külügyminisztere
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2023. november 13.
ElődJames Cleverly

Született1966. október 9. (57 éves)
London
PártKonzervatív Párt

SzüleiMary Fleur Mount
Ian Donald Cameron
HázastársaSamantha Gwendoline Sheffield
Gyermekei
  • Ivan Reginald Ian Cameron
  • Nancy Gwen Beatrice Cameron
  • Arthur Elwen Cameron
  • Florence Rose Endellion Cameron
Foglalkozáspolitikus
Iskolái
  • Heatherdown Preparatory School
  • Eton College
  • Brasenose College (Philosophy, Politics and Economics, BA)
Vallásanglikán

Díjak
  • Order of King Abdulaziz al Saud
  • Big Brother Awards (2013)
  • a francia Becsületrend tisztje
  • Dostyk Order of grade I

David William Donald Cameron aláírása
David William Donald Cameron aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz David William Donald Cameron témájú médiaállományokat.

David William Donald Cameron (London, 1966. október 9. –) brit politikus, a Konzervatív Párt vezére, 2010-től 2016-ig az Egyesült Királyság miniszterelnöke,[2][3] 2023-tól külügyminisztere.[4][5] 2023. november 19-től Lord Cameron of Chipping Norton.[6]

Élete, politikai pályája

David Cameron 1966. október 9-én született Londonban. Családja jómódú, előkelő származású: Cameron IV. Vilmos és szeretője, Dorothea Jordan színésznő tíz törvénytelen gyermeke egyikének leszármazottja, ily módon II. Erzsébet királynőnek is távoli rokona.[7] A középiskolát az Eton College-ban végezte, majd az Oxfordi Egyetemen szerzett kitüntetéses diplomát filozófiából, politikatudományból és közgazdaságtanból 1988-ban.

Az egyetem után a Konzervatív Párt Kutatási Központjában kezdett dolgozni, majd 1992-ben Norman Lamont pénzügyminiszter tanácsadója lett. A következő évben Michael Howard belügyminiszter tanácsadójaként dolgozott, amíg a konzervatív kormány el nem veszítette az 1994-es választásokat. 1994-ben a Carlton Communications nevű médiacégnél helyezkedett el, ahol a céges ügyfelekért felelős igazgató volt 2001-ig.

2001-ben a Londontól északnyugatra fekvő Witney parlamenti képviselőjévé választották. A parlamentben hamar kitűnt karizmatikus fellépésével, és két évnyi képviselőség után már a konzervatív frakció vezetőségében volt. Howard, aki addigra pártelnök lett, 2004-ben kinevezte a párt politikai koordináló bizottságának élére, aminek eredményeképpen Cameron volt a felelős a 2005-ös választási program összeállításáért. Miután a párt a választáson súlyos vereséget szenvedett, Howard lemondott, és Cameron lett a Konzervatív Párt vezetője.

Cameron vezetésével a konzervatívok megnyerték a 2006-os önkormányzati választásokat, és egy kezdeti visszaesés után egyre kedvezőbben szerepeltek a közvéleménykutatók felméréseiben. Cameron folyamatosan támadta a Tony Blairt felváltó Gordon Brown miniszterelnököt, akinek a népszerűsége erősen visszaesett a 2008-ban kirobbant gazdasági válság nyomán. A konzervatívok megnyerték a 2009-es európai parlamenti választást.

A 2010. május 6-i választáson a konzervatívok érték el a legjobb eredményt, de nem szereztek elég mandátumot ahhoz, hogy többségi kormányt alakíthassanak, így a Liberális Demokrata Párttal kellett koalícióra lépniük. Május 11-én a királynő David Cameront nevezte ki miniszterelnökké.[7]

2016. február 20-án kormánya ülését követően bejelentette, hogy 2016. június 23-án népszavazást tartanak a megreformált Európai Unióban való maradásról.[8] A népszavazás 52:48 arányban a kilépéspártiak fölényét hozta,[9] ezért június 24-én bejelentette, hogy októberben távozik a kormányfői székből.[10]

2016. július 11-én bejelentette, hogy július 12-én vezeti utoljára a kormányülést, és hogy július 13-ától új miniszterelnöke lesz az Egyesült Királyságnak, Theresa May személyében.

Ettől kezdve Cameron szinte egyáltalán nem szerepelt a nyilvánosság előtt. 2019 szeptemberében, megjelent könyvével kapcsolatos interjújában, először mondta el véleményét a Brexitről illetve a 2016-os népszavazásról. Boris Johnson miniszterelnökkel kapcsolatosan kritikus megjegyzéseket tett.[11]

Rishi Sunak miniszterelnök 2023. november 13-án átszervezte kormányát. Az új kabinetben Cameron kapta meg a külügyminiszteri tisztséget.[12] A brit kabinet tagjai hagyományosan a parlamenti képviselők közül kerülnek ki, és mivel Cameron 2016 óta nem volt már az alsóház tagja, Sunak felterjesztette a Lordok Háza tagjává.[13]

Családja

David Cameron 1996-ban feleségül vette az 1971-ben született Samantha Gwendoline Sheffieldet. Házasságukból négy gyermek született. A legidősebb, a 2002-ben többszörös rendellenességgel született Ivan Reginald Ian, 2010-ben meghalt. Kisebbik fiuk, Arthur Elwen 2006-ban, két lányuk, Nancy Gwen és Florence Rose Endellion pedig 2004-ben illetve 2010-ben született.[14]

Magyarul megjelent művei

  • Cameron Cameronról. Kötetlen beszélgetések a brit miniszterelnökkel; riporter Dylan Jones, ford. Takács Zoltán; HVG Könyvek, Bp., 2011

Jegyzetek

  1. EU referendum: UK votes to leave in historic referendum - BBC News (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. június 24.)
  2. David Cameron is Britain's new prime minister. The Washington Post. (Hozzáférés: 2010. május 12.)
  3. Ősszel már új miniszterelnöke lesz Nagy-Britanniának. MNO, 2016. június 24. [2016. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 24.)
  4. Former UK PM Cameron in surprise return to government as foreign secretary”, Reuters, 2023. november 13. (Hozzáférés: 2023. november 13.) (angol nyelvű) 
  5. Balázs, Karóczkai: Azonnali hatállyal felmentették a brit belügyminisztert botrányos kijelentései miatt (magyar nyelven). index.hu, 2023. november 13. (Hozzáférés: 2023. november 13.)
  6. Former PM David Cameron becomes Lord Cameron of Chipping Norton (angol nyelven). BBC, 2023. november 20. (Hozzáférés: 2023. november 20.) „Arriving as David William Donald Cameron, he was sworn in as the peer Lord Cameron of Chipping Norton. In a surprise move to many people, the former prime minister was appointed foreign secretary in a reshuffle last week.”
  7. a b David Cameron Biography. Encyclopaedia Britannica. [2010. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 12.)
  8. Június 23-án lesz népszavazás a brit EU-tagságról
  9. Angolosan távoznak a britek az Európai Unióból
  10. KK: Bekövetkezett a brexit – David Cameron lemondott. hírTV, 2016. június 24. (Hozzáférés: 2016. június 24.)
  11. https://www.hirado.hu/kulfold/kulpolitika/cikk/2019/09/14/cameron-szerint-sokan-haragszanak-ra
  12. Stacey, Kiran. „David Cameron returns to UK government as foreign secretary”, The Guardian, 2023. november 13. (Hozzáférés: 2023. november 13.) (brit angol nyelvű) 
  13. Walker, Peter. „He’s not an MP, so how can David Cameron return to the cabinet?”, The Guardian, 2023. november 13. (Hozzáférés: 2023. november 13.) (brit angol nyelvű) 
  14. Cameron 'proud dad' after wife Samantha has baby girl. BBC News. (Hozzáférés: 2007. szeptember 4.)


Elődje:
Gordon Brown
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
2010. május 11.
2016. július 13.
Őfelsége kormányának címere
Utódja:
Theresa May
Sablon:Brit miniszterelnökök
  • m
  • v
  • sz
Robert Walpole (1721) · Spencer Compton (1742) · Henry Pelham (1743) · Thomas Pelham-Holles (1754) · William Cavendish (1756) · Thomas Pelham-Holles (1757) · John Stuart (1762) · George Grenville (1763) · Charles Watson-Wentworth (1765) · id. William Pitt (1766) · Augustus FitzRoy (1768) · Frederick North (1770) · Charles Watson-Wentworth (1782) · William Petty-FitzMaurice (1782) · William Cavendish-Bentinck (1783) · ifj. William Pitt (1783) · Henry Addington (1801) · ifj. William Pitt (1804) · William Wyndham Grenville (1806) · William Cavendish-Bentinck (1807) · Spencer Perceval (1809) · Robert Jenkinson (1812) · George Canning (1827) · Frederick Robinson (1827) · Arthur Wellesley (1828) · Charles Grey (1830) · William Lamb (1834) · Arthur Wellesley (1834) · Robert Peel (1834) · William Lamb (1835) · Robert Peel (1841) · John Russell (1846) · Edward Smith-Stanley (1852) · George Hamilton-Gordon (1852) · Henry John Temple (1855) · Edward Smith-Stanley (1858) · Henry John Temple (1859) · John Russell (1865) · Edward Smith-Stanley (1866) · Benjamin Disraeli (1868) · William Gladstone (1868) · Benjamin Disraeli (1874) · William Gladstone (1880) · Robert Cecil (1885) · William Gladstone (1886) · Robert Cecil (1886) · William Gladstone (1892) · Archibald Primrose (1894) · Robert Cecil (1895) · Arthur Balfour (1902) · Henry Campbell-Bannerman (1905) · Herbert Asquith (1908) · David Lloyd George (1916) · Bonar Law (1922) · Stanley Baldwin (1923) · Ramsay MacDonald (1924) · Stanley Baldwin (1924) · Ramsay MacDonald (1929) · Stanley Baldwin (1935) · Neville Chamberlain (1937) · Winston Churchill (1940) · Clement Attlee (1945) · Winston Churchill (1951) · Anthony Eden (1955) · Harold Macmillan (1957) · Alec Douglas-Home (1963) · Harold Wilson (1964) · Edward Heath (1970) · Harold Wilson (1974) · James Callaghan (1976) · Margaret Thatcher (1979) · John Major (1990) · Tony Blair (1997) · Gordon Brown (2007) · David Cameron (2010) · Theresa May (2016) · Boris Johnson (2019) · Liz Truss (2022) · Rishi Sunak (2022)
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 100245301
  • LCCN: nr2007001108
  • ISNI: 0000 0000 7246 2811
  • GND: 13289016X
  • SUDOC: 119857332
  • NKCS: xx0037792
  • BNF: cb162255141
  • BNE: XX4956829
  • BIBSYS: 90402302
  • Politika Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap