Gordon Brown

Gordon Brown
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő 2007. június 27. – 2010. május 11.
Uralkodó	II. Erzsébet
Előd	Tony Blair
Utód	David Cameron
Az Egyesült Királyság pénzügyminisztere
Hivatali idő 1997. május 2. – 2007. június 28.
Előd	Kenneth Clarke
Utód	Alistair Darling
Az Egyesült Királyság árnyékkormányának pénzügyminisztere
Hivatali idő 1992. július 18. – 1997. május 2.
Előd	John Smith
Utód	Kenneth Clarke
Született	1951. február 20. (73 éves) Glasgow, Skócia
Párt	Munkáspárt
Szülei	Bunty Souter Rev. John Ebenezer Brown
Házastársa	Sarah Brown (2000. augusztus 3. – )
Gyermekei	John Macaulay Brown James Fraser Brown Jennifer Jane Brown
Foglalkozás	akadémikus történész történelemtanár újságíró
Iskolái	Edinburgh-i Egyetem (PhD, történettudomány) Kirkcaldy High School Acland Burghley School Wellfield Middle School
Vallás	presbiteriánus
Díjak	Honorary Fellow of the Royal Society of Edinburgh
[1] A Downing Street 10, a miniszterelnök irodájának weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gordon Brown témájú médiaállományokat.

James Gordon Brown (Glasgow, 1951. február 20. –) skót származású brit politikus, az Egyesült Királyság miniszterelnöke 2007 és 2010 között; 2007. június 24-étől 2010. május 11-éig a brit Munkáspárt (angolul Labour Party) vezetője volt, 2005 óta Kirkcaldy and Cowdenbeath körzet képviselője a parlamentben. Címeit – a parlamenti képviselői mandátumot leszámítva – a Munkáspárton belüli választások eredményeképp Tony Blair leköszönő miniszterelnöktől „örökölte meg”.

Életrajza

Tizenhat évesen egy rögbimeccs közben megsérült, így fél szemére vak.^[2] 1983-ban doktorált az Edinburghi Egyetemen. Abban az évben lett parlamenti képviselő: munkáspárti színekben képviselte Dumferline East választókerületét 2005-ig. Mint miniszterelnök, viseli a Kincstár első lordja és a közszolgálatért felelős miniszter címét is.

1992. július 18-ától 1997. május 2-áig a munkáspárti árnyékkormány pénzügyminiszteri feladatát látta el. 1997. május 2. és 2007. június 27-e között az Egyesült Királyság munkáspárti pénzügyminisztere (Chancellor of the Exchequer) volt.

Pénzügyminisztersége alatt jelentős változások történtek a brit monetáris politikában; többek között a kamat mértékének meghatározási jogát a Bank of England-re, a brit jegybankra ruházták át.

Mint miniszterelnök, hatalomra jutása után megfontolta az előrehozott választás kiírását; a "majdnem-választás", miután elmaradt, jelentős népszerűség-esést hozott számára. 2008-ban a Munkáspárt népszerűsége, mint a felmérésekből és időközi választásokból kiderült, mélypontra került. Ehhez hozzájárult, hogy David Cameron ellenzéki konzervatív vezető követelései ellenére sem volt hajlandó népszavazást kiírni a lisszaboni szerződésről. A válság miatt népszerűsége átmenetileg emelkedett, ám a 2009 májusában kirobbant brit költségtérítési botrány azt még inkább megtépázta. Noha kormányának több tagja is lemondott, és egyikük a miniszterelnököt is erre szólította fel,^[3] 2009. június 5-én bejelentette kormányának átalakítását, és felindulva kijelentette: "Habár a Munkáspárt fájdalmas vereséget szenvedett, nem hátrálok meg. Folytatom a munkámat. Ha úgy gondolnám, nem én vagyok az az ember, akinek szembe kell néznie ezekkel a kihívásokkal, nem állnék itt. Megvan a hitem ahhoz, amit csinálok...Nem szoktam elmenekülni a nehéz feladatok elől".^[4]

Pályafutása

A Kirkcaldy High School, majd a University of Edinburgh tanulója volt. Diplomáját first class honours (summa cum laude) minősítéssel szerezte történelem szakon, majd itt doktorált (disszertációja: The Labour Party and Political Change in Scotland 1918-29 (A munkáspárt és a politikai változások Skóciában 1918-29)). Edinburghban, majd a Glasgow College of Technologyn oktatott. Ezután a skót televíziónál lett újságíró. Az 1979-es választásokon Edinburgh South választókörzetben Michael Ancram konzervatív jelölt ellen szenvedett vereséget.

1983 és 2005 között Dunfermline East körzet képviselője volt a brit törvényhozásban, 1985-ben az ellenzék kereskedelem- és iparügyi (Trade and Industry) szószólója lett. Egy évvel később adta ki James Maxton életrajzát. Különböző tisztségei voltak a munkáspárti árnyékkormányban(1987-1989: Shadow Chief Secretary to the Treasury, 1989-1992: Shadow Secretary of State for Trade and Industry, 1992-től: Shadow Chancellor).

John Smith 1994. májusi hirtelen halálát követően a pártvezetőség egyik esélyese lett Tony Blair ellenében. A pletykák szerint a belső harcok lezárása érdekében Blair és Brown egy gentlemen's agreement keretében megegyeztek arról, hogy Brown nem indult a párt elnökválasztásán, cserébe Blair, amennyiben miniszterelnök lesz, egy meghatározott idő után lemond tisztségeiről Brown javára. A megegyezés állítólag az azóta megszűnt Granita étteremben köttetett (ezért olykor Granita paktumnak is nevezik). Noha mindkét politikus még a létét is tagadja ennek, vagy bármiféle paktum létének, egyes híresztelések szerint Tony Blair lemondásában ez is közrejátszott.

Az ország történetének második egyhuzamban leghosszabban szolgáló pénzügyminisztere Nicholas Vansittart (1812-1823) után, a leghosszabb ideig szolgáló munkáspárti pénzügyminisztere, és a második leghosszabb ideig a tisztséget viselő politikusa William Gladstone után, aki több részletben ugyan, de összesen 12 évig és négy hónapig volt Nagy-Britannia pénzügyminisztere 1852 és 1882 között.

Jegyzetek

További információk

• A brit pénzügyminiszter honlapja
• Anthony Giddens: Ön jön, Mr. Brown! Hogyan nyerhet negyedszer is a Munkáspárt; ford. Vajda Tünde; Gondolat, Bp., 2007 (Demos könyvek)

Elődje: Tony Blair

Az Egyesült Királyság miniszterelnöke 2007. június 27. – 2010. május 11.

Utódja: David Cameron

Ez a brit politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!