James Callaghan

James Callaghan
Született	1912. március 27.[1][2][3][4][5] Copnor[6]
Elhunyt	2005. március 26. (92 évesen)[1][2][3][4][5] East Sussex
Állampolgársága	brit
Házastársa	Audrey Callaghan, Baroness Callaghan of Cardiff (1938–)[7]
Gyermekei	Margaret Jay, Baroness Jay of Paddington Julia Elizabeth Callaghan Michael James Callaghan
Szülei	Charlotte Gertrude Cundy James Callaghan
Foglalkozása	közgazdász politikus szakszervezeti tisztségviselő
Tisztsége	Member of the Privy Council of the United Kingdom member of the 38th Parliament of the United Kingdom (1945. július 5. – 1950. február 3.) Parliamentary Secretary to the Ministry of Transport (1947. október 7. – 1950. március 2.) az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének helyettes tagja (1949. augusztus 13. – 1950. augusztus 7.) member of the 39th Parliament of the United Kingdom (1950. február 23. – 1951. október 5.) Secretary to the Admiralty (1950. március 2. – 1951. október 25.) az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselője (1950. augusztus 7. – 1951. május 5.) member of the 40th Parliament of the United Kingdom (1951. október 25. – 1955. május 6.) az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselője (1954. május 20. – 1955. július 5.) member of the 41st Parliament of the United Kingdom (1955. május 26. – 1959. szeptember 18.) member of the 42nd Parliament of the United Kingdom (1959. október 8. – 1964. szeptember 25.) Shadow Chancellor of the Exchequer (1961. november 2. – 1964. október 16.) member of the 43rd Parliament of the United Kingdom (1964. október 15. – 1966. március 10.) Kincstári kancellár (1964. október 16. – 1967. november 30.) member of the 44th Parliament of the United Kingdom (1966. március 31. – 1970. május 29.) Home Secretary (1967. november 30. – 1970. június 19.) member of the 45th Parliament of the United Kingdom (1970. június 18. – 1974. február 8.) Shadow Home Secretary (1970. június 19. – 1971. október 19.) Shadow Secretary of State for Employment (1971. október 19. – 1972. április 19.) Shadow Foreign Secretary (1972. április 19. – 1974. február 28.) member of the 46th Parliament of the United Kingdom (1974. február 28. – 1974. szeptember 20.) az Egyesült Királyság külügyi államtitkára (1974. március 5. – 1976. április 5.) member of the 47th Parliament of the United Kingdom (1974. október 10. – 1979. április 7.) az Egyesült Királyság miniszterelnöke (1976. április 5. – 1979. május 4.) Leader of the Labour Party (1976. április 5. – 1980. november 10.) member of the 48th Parliament of the United Kingdom (1979. május 3. – 1983. május 13.) Leader of the Opposition (1979. május 4. – 1980. november 10.) member of the 49th Parliament of the United Kingdom (1983. június 9. – 1987. május 18.) a Lordok Háza tagja (1987. november 5. – 2005. március 26.)
Kitüntetései	térdszalagrend
Halál oka	tüdőgyulladás
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz James Callaghan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

James Callaghan (Portsmouth, 1912. március 27. – East Sussex, 2005. március 26.) munkáspárti brit politikus, 1976-tól 1979-ig az Egyesült Királyság miniszterelnöke.

Callaghan már 17 éves korától közalkalmazott volt. Kezdetben az adóhivatalban dolgozott, és hamar kapcsolatba került a szakszervezeti mozgalommal. A második világháborúban a haditengerészet hírszerzésénél szolgált, hadnagyi rangban. 1945-ben választották meg első alkalommal parlamenti képviselőnek, a walesi Cardiff déli választókerületében. 1947 és 1951 között a Közlekedési Minisztériumban és az Admiralitásnál dolgozott.

1964-ben Harold Wilson kormányában ő kapta a kincstári kancellári posztot.^[8] Meghatározó szerepe volt a Nemzetközi Valutaalap keretein belül létre hozott SDR-rendszer kialakításában. 1967-ben azonban arra kényszerült, hogy leértékelje a fontot, amiután lemondott a pénzügyminiszteri posztról. Ezt követően három évig Home Secretary^[9] volt. 1970-ben a Munkáspárt elveszítette a hatalmat, és így Callaghan is ellenzékbe került.

1974-ben Harold Wilson ismét hatalomra került, és az új kormányban Callaghan lett a külügyminiszter. A kormány parlamenti támogatottsága gyenge volt, miközben az ország gazdasági kihívásokkal küzdött. 1976-ban Wilson lemondott a miniszterelnöki posztról, és a munkáspárt parlamenti képviselői Callaghant választották vezetőjüknek, aki 1976. április 5-én lett miniszterelnök.

Callaghan kormánya nehéz gazdasági környezetben volt kénytelen vezetni az országot. A kényszerű költségvetési kiadáscsökkentések népszerűtlenné tették a kormányt, miközben a Munkáspárttal is szembeforduló szakszervezetek sztrájkjai megbénították a közszolgáltatásokat. 1979 márciusában végül a parlament bizalmatlansági indítvány útján buktatta meg a kormányt. Az új választást a Margaret Thatcher vezette Konzervatív Párt nyerte meg; a következő közel két évtizedben ők irányították az országot. Callaghan miniszterelnöksége 1979. május 4-én ért véget.

1980. október 15-én a pártvezetői posztról is lemondott. Utódja Michael Foot lett. 1987-ben élethosszig tartó nemesi címet (Callaghan báró) kapott, és így a Lordok Háza tagja lett. 2005. március 26-án, egy nappal a 93. születésnapja előtt hunyt el.

Jegyzetek

Források

• James Callaghan, Baron Callaghan, prime minister of United Kingdom (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. október 23.)