Štivica

Štivica
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Bród-Szávamente
Község	Staro Petrovo Selo
Jogállás	falu
Irányítószám	35420
Körzethívószám	(+385) 35
Népesség
Teljes népesség	421 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	90 m
Terület	29,09 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 10′ 48″, k. h. 17° 32′ 28″45.18, 17.54145.180000°N 17.541000°EKoordináták: é. sz. 45° 10′ 48″, k. h. 17° 32′ 28″45.18, 17.54145.180000°N 17.541000°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Štivica falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Staro Petrovo Selohoz tartozik.

Fekvése

Bródtól légvonalban 36, közúton 49 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 19, közúton 37 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, az A3-as autópálya és a Száva közötti síkságon, a Crnac-mezőn fekszik.

Története

Štivica a középkori forrásokban még nem található, a török korban viszont már sűrűn lakott volt. Ezt támasztja alá Ivkovics Tamás szkardonai és boszniai püspök jelentése aki 1626 és 1630 között 260 személyt bérmált meg itt. ^[2] A térség 1691-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban a kamarai összeírásban „Ztivicza” néven hajdútelepülésként szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között. ^[3] Az egyházi vizitáció szerint 1730-ban 90 háza volt katolikus lakossággal és állt már a Mária Magdolna templom is. 1746-ban 67 háza volt. 1760-ban 85 házában 193 család élt 948 fővel. Az 1758-as vizitáció jelentése megemlíti, hogy Mária Magdolna temploma fagerendákból épült, hossza 12, szélessége 5 méter volt.^[2]

Az első katonai felmérés térképén „Stivicza” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sztivicza” néven szerepel. ^[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sztivicza” néven 261 házzal, 1186 katolikus és 192 ortodox vallású lakossal találjuk. ^[5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

1857-ben 1037, 1910-ben 1252 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 93%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Önkéntes tűzoltóegyletét 1933-ban alapították. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 586 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással, fafaragással foglalkoztak. A település különösen az utóbbi 50 évben fából faragott ajándéktárgyairól volt nevezetes.

Lakossága

Nevezetességei

Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1808-ban épült a korábbi fatemplom helyén. A plébániát 1789-ben alapították.

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)