Donji Varoš

Donji Varoš
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Bród-Szávamente
Község	Ógradiska
Jogállás	falu
Irányítószám	35435
Körzethívószám	(+385) 35
Népesség
Teljes népesség	206 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	88 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 09′ 22″, k. h. 17° 15′ 11″45.15611111, 17.2530555645.156111°N 17.253056°EKoordináták: é. sz. 45° 09′ 22″, k. h. 17° 15′ 11″45.15611111, 17.2530555645.156111°N 17.253056°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Donji Varoš témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Donji Varoš falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Ógradiskához tartozik.

Fekvése

Bródtól légvonalban 59, közúton 77 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 38, közúton 59 km-re délnyugatra, községközpontjától 1 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Száva bal partján fekszik.

Története

A Száva közeli átkelője miatt területe már a történelem előtti időkben is stratégiai fontosságú hely volt. Ennek jelentőségét a rómaiak előtt itt élt kelták is felismerték, ezt bizonyítja az i. e. 1. századból a La Tène-kultúra idejéből származó, a mai Donji Varoš területén, a Száva partján talált kelta sisak.

A település 1762-ben keletkezett, amikor a Száva bal partján, a mai Ógradiska helyén álló várat lebontották és a helyére hét bástyával és egy négyzetes toronnyal erősített modern erődöt építettek. Az erőd építésekor a régi Gradiska területén élt lakosságot az újonnan létesített falvakba, Donji-, Gornji- és Novi Varošba telepítették át.

Az első katonai felmérés térképén „Unter Vaross” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dolnyi-Varosh” néven szerepel. ^[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Városch (Dolni)” néven 111 házzal, 694 katolikus és 108 ortodox vallású lakossal találjuk. ^[3] A katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegyéhez csatolták.

1857-ben 861, 1910-ben 788 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 93%-a horvát, 6%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 68%-a horvát, 14%-a jugoszláv, 7%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során a település már a háború elejétől fogva szerb kézen volt. 1995. május 2-án a „Bljesak-95” hadművelet második napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. 2011-ben a településnek 284 lakosa volt.

Lakossága

(1880-ban és 1890-ben Pivare lakosságával együtt.)

Nevezetességei

Szent Valentin, Sebestyén és Jakab tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1991-ben a JNA és a szerb szabadcsapatok lerombolták. A háború után a helyiek újjáépítették.

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• Gradiska története (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
• A Bljesak-95 hadművelet Archiválva 2019. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)