Búzavirág
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Cyanus segetum Hill | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Búzavirág témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Búzavirág témájú médiaállományokat és Búzavirág témájú kategóriát. |
 | Ez a szócikk egy növényfajról szól. Hasonló címmel lásd még: Búzavirág (keresztnév). |
A búzavirág (Cyanus segetum)[1] Dél-Európából származik, a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó egyéves gyomnövény. Egyéb nevei: dődike, égi virág, gabonavirág, kék búzavirág, kékvirág, sukolat, vadpézsma, vetési csüküllő, imolya, kék konkoly, zsukollat.[2]
Elterjedése
Mint a gabona gyomnövénye, megművelt területeken fordul elő, különösen a búza- és rozsvetésekben. Dél-Európai származású növény, ma már csaknem az egész földkerekségen elterjedt.
Jellemzői
Vastag orsógyökerű. 20–100 cm magas, felálló. Bokrosan ágas szárú, a pókhálós szőrzettől szürke színű növény. Levelei változó állásúak, keskeny-lándzsásak, részben szárnyaltak.[3] Virágfészkei magányosan ülnek a hajtások csúcsán. A szélső virágok „búzavirágkékek”, kétszer-háromszor olyan hosszúak, mint a belső, ibolyás színű, csöves virágok. Kaszattermésén fehér, narancsos vagy vöröses színű, finoman fogacskás szőrökből álló bóbita van. Magvai évekig megőrizhetik csírázóképességüket a talajban. Májustól júniusig virágzik, a később kelt növények még késő ősszel is nyílnak.
Gyűjtése
A növény kék virágait gyűjtik, amely annál értékesebb, minél jobban sikerül megőrizni eredeti színét. A gömbös fészkes virágzatot letörik, és kosárba szedve szállítják, majd kitépik a „sziromleveleket”, melyeket árnyékos helyen szárítanak. A sziromleveleket napfényen nem szabad szárítani, mert a virágok elveszítik eredeti kék színüket, kifakulnak.
Felhasználása
Forrázatát külsőleg szemgyulladás borogatására, toroköblögetésre használják. Teáját magában nem fogyasztják, adalékként a drogját étvágyjavító, görcsoldó, erősítő teakeverékekhez adják. A remény jelképeként is tekintenek rá. Ilyen értelemben szerepel Szabó Pál A falu bolondja című novellájában is, amelynek végén Pista, a falu árva bolondja a korábbi szalmavirág és papszakáll helyett búzavirágot tűz a kalapjába.
Kulturális szerepe
Észtország nemzeti virága és egyik szimbóluma a búzavirág (rukkilill)[4][5]
Források
- Varró Aladár Béla: Gyógynövények mint háziszerek, Black and White Kiadó, 2002 ISBN 9639452149
- Botanikuskert.hu
- Gyógynövények
- Agraroldal.hu
Jegyzetek
- ↑ Cyanus segetum Hill — The Plant List. www.theplantlist.org. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
- ↑ Gyomok Kék búzavirág, agro.bayer.co.hu
- ↑ Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 46. oldal.
- ↑ Estonian national symbol Archiválva 2018. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, estinst.ee (angolul)
- ↑ Eesti rahvuslik sümboolika Archiválva 2019. január 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, tlu.ee (észtül)
További információk
- Búzavirág – Centaurea cyanus, zoldszeresz.hu
- Búzavirág jellemzői, gondozása, kertpont.hu
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
