Hegyi kakukkfű

Hegyi kakukkfű
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Nemzetség: Kakukkfű (Thymus)
Faj: T. pulegioides
Tudományos név
Thymus pulegioides
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hegyi kakukkfű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi kakukkfű témájú médiaállományokat és Hegyi kakukkfű témájú kategóriát.

A hegyi kakukkfű (Thymus pulegioides), más néven kisvirágú kakukkfű,[1] az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó növényfaj.

Megjelenése

5-20 cm magas, évelő növény. Szára kúszó vagy felálló, kopasz, csak a négy élén rövid szőrös. Levelei kicsik, ovális alakúak, keresztben átellenes állásúak, ékvállúak, csúcsuk tompa, mint a murvaleveleknek, általában a teljes száron elosztva, ritkásan találhatóak meg. Szélük ép, felszínük fedőszőrökkel nem borított, az állaga enyhén bőrszerű, leggyakrabban levélnyéllel kapcsolódik a szárhoz. A levéllemez hossza 8-14 mm, szélessége 3,5-6 mm között van. Virágai kicsik, halványrózsa- és lila színűek, végálló fejecskeszerű virágzatban helyezkednek el, melyek közepesek, vagy sűrűk, hosszuk 6-81 mm között van, alakja igen változatos, hengeres, megszakított hengeres, gömbölyded, téglalap-kúpos. A párta bíboros-rózsaszínű. Június és szeptember között virágzik. Túlnyomórészt felálló hajtásokkal rendelkezik, ezek magassága 4-24 cm. A növény minden részének intenzív illata van, de a kakukkfüvek jellegzetes illatán kívül, citromolaj tartalma miatt enyhe citrus illattal is rendelkezik.[1][2][3]

Előfordulása

Savanyú, vagy közel semleges kémhatású talajon él. Patakok savanyú öntéstalajain, hegyi réteken, kaszálókon, szőrfűgyepen, szilikát sziklagyepen, rekettyés tölgyesekben fordul el.[4] Csaknem egész Európában elterjedt.[1][2] Napfény és melegkedvelő növények, de létfontosságú számukra a jó vízelvezető képességű talaj. Ellenállóak, bírják az extrém száraz körülményeket, a hideget, és a forróságot is.

Magyarországi jelentősebb előfordulási tájegységei: Balaton-felvidék, Bükk, Mátra, Visegrádi-hegység, Zempléni-hegység. Itt mind az öt őshonos Thymus gyűjtőfaj előfordul: a Keskenylevelű kakukkfű (T. serpyllum), a Közönséges kakukkfű (T. glabrescens), a Magyar kakukkfű (T. pannonicus), a Korai kakukkfű (T. praecox), és a Hegyi kakukkfű (T. pulegioides). Ez utóbbit a legkönnyebb beazonosítani.[2]

Gyógyhatása

Görcsoldó és antibiotikus hatóanyagainak köszönhetően csillapítja a köhögést, jó a gyomor- és bélpanaszokra is.[5]

Képgaléria

  • Kifejlett növény
    Kifejlett növény
  • Természetes élőhelyén
    Természetes élőhelyén
  • Nyíló virágai
    Nyíló virágai
  • Kifejlett virágzat
    Kifejlett virágzat
  • Illusztráció
    Illusztráció
  • Thymus citriodorus a T. pulegioides és a T. vulgaris hibridje
    Thymus citriodorus a T. pulegioides és a T. vulgaris hibridje

Jegyzetek

  1. a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 80. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  2. a b c Hegyi kakukkfű [Thymus pulegioides]. mzshome.net[halott link]
  3. Adatok Magyarországi Thymus fajok előfordulásához és morfológiai jellemzéséhez. tajokologiailapok.szie.hu. [2020. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 8.)
  4. Magyarországi élőhelyeken előforduló kakukkfű (Thymus) fajok és infraspecifikus taxonok fenotipikus tulajdonságait és drogminőségét befolyásoló tényezők értékelése. mtak.hu
  5. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 81. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8

További információk

  • Király G. (szerk.) 2009: Új Magyar Füvészkönyv, Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. ISBN 978-963-87082-9-8
  • Loziéne K. 2006: Instability of morphological features used for classification of Thymus pulegioidesinfraspecific taxa. Acta Botanica Hungarica 48 (3−4): 345−360. old.
  • Loziéne K., Ven SkutoniSP. r. 2005: Influence of environmental and genetic factors on the stability of essential oil composition of Thymus pulegioides. Biochemical Systematics and Ecology (33): 517−525 old.
Sablon:Gyógynövények
  • m
  • v
  • sz
Gyógynövények
Bizonyított hatással rendelkeznek
Alkalmazásuk csak hagyományokon alapul
Besorolatlan
Agathosma · Aloé · Amerikai viaszbokor · Ánizs · Ánizsillatú izsópfű · Anyarozs · Apró szulák · Kanadai aranyvessző · Közönséges aranyvessző · Magas aranyvessző · Articsóka · Ázsiai gázló · Bazsalikom · Benedekfű · Bíbor kasvirág · Borágó · Borsikafű · Búzavirág · Bürökgémorr · Citromfű · Citromillatú kakukkfű · Csarab · Cseresznye · Cserszömörce · Csicsóka · Csikófark · Csikorgófű · Csillagánizs · Csipkebogyó · Csombormenta · Csukóka · Diófa · Dúsvirágú ökörfarkkóró · Édeskömény · Egynyári tisztesfű · Eperfa · Erdei szamóca · Eukaliptusz · Európai homoktövis · Európai mogyoró · Fahéjfa · Fehér akác · Fehér árvacsalán · Fehér fagyöngy · Fehér fűz · Fehér here · Fehér mustár · Fehér üröm · Fekete áfonya · Fekete bangita · Fekete bodza · Fekete mustár · Fekete nadálytő · Fekete nyár · Fekete peszterce · Fekete ribiszke · Fekete üröm · Fodormenta · Fokhagyma · Foltos árvacsalán · Fűszerkömény · Füzike · Galagonya · Ginzeng · Gombernyő · Görögdinnye · Görögszéna · Gyapjas gyöngyajakfű · Gyapjas gyűszűvirág · Háromszínű árvácska · Hársfa · Hasznos földitömjén · Hegyi árnika · Hegyi kakukkfű · Homoki szalmagyopár · Igazi édesgyökér · Illatos ibolya · Illatos macskamenta · Varjúhájfű · Tengeri hínár · Izlandi zuzmó · Kakaó · Kakukkfű · Kanadai aranygyökér · Kankalin · Kapor · Kávé · Kék golgotavirág · Kék indiángyökér · Kék iringó · Kenderkefű · Kerek repkény · Kerti izsóp · Kerti mák  · Kerti ruta · Kései margitvirág · Keserű pacsirtafű · Keskenylevelű ezüstfa · Keskenylevelű kakukkfű · Kígyószisz · Kínai kúszómagnólia · Kis ezerjófű · Kis meténg · Kis vérfű · Kóladió · Komló · Koriander · Korpafű · Kökény · Körömvirág · Kövér porcsin  · Közönséges aranyvessző · Közönséges falgyom · Közönséges gyömbér · Közönséges gyújtoványfű · Közönséges levendula · Közönséges medvetalp · Közönséges mirtusz · Közönséges orbáncfű · Közönséges párlófű · Közönséges vasfű · Kukorica · Lándzsás útifű · Lenmag · Libapimpó · Lopótök · Lómenta · Lucerna · Madárberkenye · Madársóska · Majoránna · Málna · Martilapu · Maté · Mecsekifű · Medvehagyma · Menta · Mezei cickafark · Mezei iringó · Mezei katáng · Mezei menta · Mezei szil · Mezei zsurló · Mirha · Molyhos ökörfarkkóró · Nagy csalán · Nagyezerjófű · Napraforgó · Narancs · Nehézszagú gólyaorr · Nemes babér · Nemes májvirág · Nyírfa · Nyúlszapuka · Orvosi angyalgyökér · Orvosi füstike · Orvosi kálmos · Orvosi kecskeruta · Orvosi lestyán · Orvosi macskagyökér · Orvosi medveszőlő · Orvosi pemetefű · Somkóró · Szappanfű · Orvosi székfű · Orvosi szemvidító · Orvosi tisztesfű · Orvosi tüdőfű · Orvosi veronika · Orvosi ziliz · Orvosi zsálya · Ökörfarkkóró · Örökzöld törpetölgy · Örménygyökér · Őszi margitvirág · Őszi vérfű · Pacsirtafű · Páfrányfenyő · Palástfű · Papaja · Paprika · Pasztinák · Petrezselyem · Pipacs · Porcikafű · Porcsin keserűfű · Rebarbara · Réti legyezőfű · Réti ördögharaptafű · Réti palástfű · Ribiszke · Sáfrány · Sáfrányos szeklice · Sarlós gamandor · Sármányvirág · Sédkender · Sóskaborbolya · Szagos müge · Szappanfű · Szárcsagyökér · Szarkaláb · Százszorszép · Szeder · Szegfűbors · Szegfűszeg · Szelídgesztenye · Szenna · Szurokfű · Tarackbúza · Tárkony · Tárkonyüröm · Tavaszi kankalin · Tea · Tejoltó galaj · Tölgy · Tövises iglice · Tőzegáfonya · Turbolya · Tyúkhúr · Útifű · Vadcseresznye · Vadrózsa · Vadsóska · Varjútövis · Vérehulló fecskefű · Vérfű · Vidrafű · Virágos kőris · Vízi menta · Vörös acsalapu · Vörös áfonya · Vörös lóhere · Vörös ribiszke · Vöröshagyma · Zamatos turbolya · Zeller · Zsálya
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap