Citromfű

Ez a szócikk az árvacsalánfajról szól. Hasonló címmel lásd még: Citromfű (egyértelműsítő lap).

Citromfű
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Asterids Csoport: Euasterids I Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales) Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae) Nemzetség: Melissa Faj: M. officinalis
Tudományos név
Melissa officinalis L., 1753
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Citromfű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Citromfű témájú médiaállományokat és Citromfű témájú kategóriát.

A citromfű (Melissa officinalis), az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, kellemes, citromra emlékeztető illatú, fehér virágú, évelő növény. A Közel-Keletről származik, a mediterrán éghajlatot kedveli. Vadon csak szórványosan fordul elő, de kertekben sokfelé megtalálható. Népies nevei: orvosi citromfű, citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézmenta, mézelke.

Drogként hajtásait (Melissae herba) és levelét (Melissae folium) szedik, a leveleket virágzása kezdetén, július-augusztus hónapokban.

Elnevezése

A növény latin neve, Melissa görög eredetű női név, jelentése: „mézelő méh”. A növény virágaiban ugyanis különösen sok a nektár, ezért a méhek fölöttébb kedvelik, amint erről már idősebb Plinius római író-polihisztor is beszámol.

A citromfű összetett névalak első írásos említése 1775-re datálható, amikor Csapó József debreceni főorvos elsősorban gyógyászati célokat szolgáló füveskönyvében, az Új füves és virágos magyar kertben czitrom-fü alakban szerepel. Az összetett szó előtagja a latin citrum (citromfa, tujafa, életfa), vagy a középkori latin citrum (citromfa, ennek gyümölcse) átvétele. A fű utótag magyarázó szerepűnek tekinthető. A névadás alapját Barra István Növénytan című művében említik először: „nyers füve [...] czitrom szagu, melly szag száraz állapotban erőssebb”^[1]

Elterjedése

Dél-Európában a görögök terjesztették el, a méhcsaládok kirajzásának megakadályozására használták.^[2] Nyugat-európai kolostorkertjeikbe a Benedek-rendi szerzetesek vitték át, miután a 9. században áthozták az Alpokon.^[2] Nagy Károly császár 810 táján rendeletben (Capitulare de villis) írta elő termesztését. Nyugat-Európában csak az ültetvényeken található; Magyarországon és Észak-Amerika egyes részein meg is honosodott.

Felépítése, termesztése

Magassága elérheti a 150 cm-t. Levelei tojásdad alakúak, enyhén csipkézettek, fűrészesek, citromillatúak. A levelek a négyélű száron keresztben átellenesen állnak. Apró, fehér vagy enyhén pirosas virágai tízesével-húszasával a levélhónaljakban nyílnak, július-augusztusban. A növényre jellemző a pelyhesség és a kissé bozontosan szőrös szár is.

Meleg, napos helyen érzi jól magát. Április elején magról vetik vagy májusban palántázzák. Cserépben, balkonládában is nevelhetjük, akár a konyhaablakban is. Magról zölddugványról vagy tőosztással szaporítják. Vetőmagszükséglet 300g/kh. Hozama 3-4q/kh száraz herba.^[3]

Hatóanyagai

A citromfű leveleinek hatóanyagai az illóolajok (citronellál, citrál), a cseranyagok, a flavonoidok, a kávésav, a gyanta és a szaponin.

Felhasználása

Alkalmazása – gyógynövényként

Vírusölő tulajdonsága miatt a belőle készített krém jól alkalmazható az ajakherpesz (Herpes simplex) helyi kezelésére. Teája és illóolaja is ideg- és szívnyugtató, görcsoldó. Serkenti az emésztést, és gyakran alkalmazzák fejfájás, álmatlanság, alvászavarok esetén is. Enyhíti az idegességet, így idegerősítőként kiváló gyógynövény. Szerepe van a depresszió oldásában is. Gyomorhurut, gyomorsavtúltengés, hányinger, puffadások idején különösen jó a citromfű. Izzasztó, szélhajtó, epeműködést serkentő hatása is ismert. Emellett javítja az emésztést, csökkenti a vérnyomást és a fejfájást és általános görcsoldó szer.^[4]

A bencés szerzetesek a kolostorokban a „szellemi”, azaz röviditalokba gyakran tettek citromfüvet. 1826-ban a „karmelita szellemből” aztán Marie Clementine Martin karmelita nővér állította elő a Klosterfrau Melissengeist(wd) nevű gyógynövénytinktúrát.^[2]

A karmelitavíz néven ismert „csodaszernek”, amit a svájci Paracelsus készített el elsőként, egyik fő hatóanyaga volt.

Virágaiból citromfűolajat (Aetheroleum melissae) desztillálnak, amit az illatszeripar is felhasznál különböző parfümök alkotórészeként. A rándulások gyógyítására használt ún. lóbalzsamnak is alkotóeleme.

Mivel távol tartja a szúnyogokat, nyári estéken érdemes virágcserépben az ablakba helyezni.^[4]

Alkalmazása – fűszerként

Virága	Felhasználása szappanként és teaként

A citrom illatára emlékeztető friss levelét saláták, mártások, főzelékek, töltelékek, gyümölcslevesek, gyümölcssaláták, gomba-, hal-, szárnyas- és vadételek, hidegtálak, fűszerecetek ízesítésére használjuk. Kiváló desszertek, valamint limonádé, sörbet, tea, vermut és vaníliapuding díszítésére és ízesítésére is. 2015-ben az év fagylaltja díjat a citromfű fagylalt kapta.^[4]

Jegyzetek

1. ↑ Vörös, Éva.szerk.: Jakab László: (MEK) A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára, 1. kiadás, Debrecen: Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, 118. o.. ISBN 978-963-473-084-2; ISSN 1588-6433 [2008] 
2. ↑ ^{a b c} Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 51. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
3. ↑ Citromfű Melissa officinalis. https://www.tuja.hu
4. ↑ ^{a b c} Citromfű, 2016. június 15. (Hozzáférés: 2016. augusztus 13.)

Források

• Citromfű.lap.hu
• Britannica Hungarica 4. kötet – citromfű szócikk
• Akadémiai kislexikon I. (A–K). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1989. ISBN 963-05-5280-9
• Citromfű
• Citromfű tea
• Citromfűves oldalak
• Citromfűszörp receptje
• A vajákos citromfű - recept

Kapcsolódó szócikk

• Citromfűolaj