Anyarozs

Anyarozs
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi) Törzs: Tömlősgombák (Ascomycota) Osztály: Sordariomycetes Rend: Hypocreales Család: Anyarozsfélék (Clavicipitaceae) Nemzetség: Claviceps Faj: C. purpurea
Tudományos név
Claviceps purpurea
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Anyarozs témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Anyarozs témájú médiaállományokat és Anyarozs témájú kategóriát.

Az anyarozs vagy varjúköröm (Claviceps purpurea) nevű gabonaparazita feketés, sötétlila színű növényi kórokozó, fitopatogén gomba, amely az érett gabonakalászban a virágok helyén egy megnyúlt, 2–5 cm hosszú, görbült, fekete szklerócium, ami a gomba egyik fejlődési stádiuma.

Régebben a „Szent Antal tüze” nevű betegségnek (ergotizmus) az anyarozsmérgezés volt az okozója. Írott emlékeinkben a „Szent Antal tüze” elnevezés először Melius Herbariumában (1587) fordul elő, „erysipelas, azaz cangraena, azaz ignis sacer, azaz Szent Antal tüze”, ugyanitt a „tüzes orbánc” elnevezés is szerepel.^[1]

Nevének jelentése

A magyar elnevezés a német Mutterkorn (anyamag) szó tükörfordítása. A német szóösszetétel előtagja eredetileg anyaméhet, méhlepényt, utótagja pedig gabonát, rozsot jelentett. A névadás azon alapul, hogy a magházon élősködő tömlősgombából kivont gyógyhatású anyag méhizomzat összehúzó hatású. Hasonló szóösszetételű nevet adtak a növénynek a hollandok (moederkoren) és a dánok (moderkorn) is.^[2]

Tulajdonságai

Általában nagyobb, mint a gabonaszemek, de alakja olyan, mint a gabonaszemeké. Az anyarozs áttelelő struktúrája a szklerócium, több mint száz biológiailag aktív vegyületet, elsősorban alkaloidokat tartalmaz, amelyek között toxikusak is vannak. Anyarozs leggyakrabban a rozsban található, de búzában, árpában és zabban is előfordul. A gabonaféléken kívül majdnem valamennyi pázsitfűfélében (így az angol-, francia- és olaszperjében, az ebfűben, a komócsinban, az ecsetpázsitban, a borjúpázsitban, a nádban, kölesben, néhány sásfélében is) megjelenik.

A szkleróciumok aratáskor vagy kihullanak a földre, vagy pedig a gabonával együtt betakarítják. Ha ezek a fekete szkleróciumok beleőrlődnek a lisztbe, az ilyen lisztből készült kenyér mérgezővé válik. Az anyarozs szkleróciumok vetés alkalmával kerülnek újra a szántóföldre. Ezután hosszabb ideig nyugalomban maradnak, és az áttelelés után tavasszal, a növények virágzásakor tovább fejlődnek. Ekkor kis nyeles, vöröses fejű testek nőnek ki, amelyeknek nyelei annál hosszabbak, minél mélyebben fekszik a földben a szklerócium.

Az anyarozst mesterségesen fertőzött gabonatáblákon termesztik a gyógyszeripari felhasználása miatt (pl. anyaméh-összehúzó, vérzéscsillapító, vérnyomáscsökkentő hatása), mert mint obligát parazita, fermentációs tenyésztése nehézkes. A tenyészetek sterilitása alapkérdés, a tenyésztés körülményei sok esetben törzsre, illetve előállító cégre specifikusak. A C. purpureán kívül a C. paspalit, és a C. fusiformist is felhasználják az alfa-hidroxi-etil-lizerg-amid (D-lizergsav) előállításához. Ezt később félszintetikus alkaloidok előállítására használják.^[3][4]

Anyarozs ergotalkaloidok

• Ergotalkaloidok (lizergsav származékok)
  • Amin alkaloidok:
    • ergometrin – a szülés megindítására, gyorsítására és érösszehúzó hatása miatt a szüléssel kapcsolatos vérzések csökkentésére használják.
  • Peptid alkaloidok:
    • ergotamin – erős érösszehúzó hatása a vérnyomást emeli.
    • ergocornin
    • ergocrystin
    • ergocryptin
    • ergozin
  • Félszintetikus ill. szintetikus vegyületek:
    • bromocryptin
    • methysergid
    • dihidro-származékok:
      • dihidro-ergotamin
      • dihidro-ergotoxin: dihidro-ergokornin + dihidro-ergokrisztin + dihidro-ergokriptin
    • lizergsav-dietilamid (LSD)

Szent Antal tüze

Szent Antal tüze (ergotizmus, krónikus intoxikáció), azaz anyarozsmérgezés. A Remete Szent Antal szerzetesrend egyik célkitűzése az volt, hogy az igen nagy hatású ergotalkaloidákat tartalmazó anyarozs (Claviceps purpurea) szennyeződés nélküli gabonát, illetve lisztet bocsásson a lakosság részére. A középkorban és még később is, a nem kellően tisztított gabonaliszt miatt számos súlyos, látszólag járványszerű – valójában tömeges mérgezés: ergotizmus (ignis sacer) – megbetegedés fordult elő. Különös betegség volt ez: csak bizonyos országokban, Európa középső sávjában, főleg bizonyos néprétegekben; bizonyos évszakokban és években jelentkezett. Az anyarozs alkaloidák okozta ergotizmus gangraenosus és az orbánc külső tüneteinek hasonlósága miatt hosszú ideig azonosították a két betegséget.

Az anyarozsmérgezés betegségének neve ergotizmus: égő fájdalmakkal kezdődik, amit az egyik típusában az ujjak, a kéz- és lábfejek elhalása követ, és a megfeketedett, mumifikálódott végtag vérzés nélkül letörik. A másik formáját bizserkórnak is nevezik, mert a fájdalom mellé bizsergés társul, majd epilepsziaszerű görcsök következnek. A középkorban vétkek büntetésének tartották ezt a betegséget.

„Szent tűz”-nek nevezték, majd Remete Szent Antal ereklyéivel hozták összefüggésbe: „Szent Antal tüze” lett a neve, és hittek abban, hogy a gyógyulásra egyedül akkor van remény, ha a beteg elzarándokol Egyiptomba, Remete Szent Antal sírjához. Az ergotizmus leginkább az ínséges időkben lépett fel, aminek előzménye az volt, hogy a rozs egyenlőtlenül, ritkásan kelt ki, gyengén fejlődött, hosszan virágzott, így az anyarozs elszaporodott, és a megőrölt gabonának negyed- vagy annál nagyobb részét is alkothatta. Az ebből sütött kenyér fekete, de nem rossz ízű, és a tünetek sokszor csak néhány nap vagy hét lappangás után jelentkeznek. Ez is az oka volt, hogy csak az 1770–71-es nagy járvány idején ismerték fel a fertőzött gabona és a megbetegedés közti összefüggést. A korszerű malomipar fejlődésével a tömeges mérgezések megszűntek, a Szent Antal tüze név megmaradt, és már majdnem kizárólag csak az orbánc jelölésére szolgál.

Az anyarozs-mérgezés középkori gyógymódjai Remete Szent Antallal voltak kapcsolatosak: nem volt szabad Remete Szent Antal napján (január 17., június 13., kedden és pénteken) lisztbe nyúlni. Liszttel kellett gyógyítani a beteget (liszttel beszórni, lisztbe hengergetni, kifordított lisztes vagy tarhonyás zsákkal megverni, liszteszsákba bújtatni, kenyérfenékről lekapart liszttel behinteni). A gyógyítást – „tűznek tűz a legjobb orvossága” – csak Antal nevű személy (lehetőleg hetedik gyerek) végezhette acéllal, kovával. Azzal a vízzel is gyógyítottak, amelyben a kovács a tüzes vasat hűtötte, vagy amivel a parazsat locsolta.

Békésy Miklós

A Nobel-díjas Békésy György öccse Békésy Miklós, 1954-ben Kossuth-díjat kapott az anyarozs termesztés fejlesztéséért végzett kutatásaiért. Hosszú éveken át tartó kísérletezésével eljárást dolgozott ki, amellyel mesterségesen meg lehet fertőzni a rozs vetőmagját és így a gyógyszeripari alapanyagot nagyüzemi körülmények között lehet termeszteni. A Kossuth-díjat az indoklás szerint az anyarozs mesterséges termesztésének megoldásáért kapta, amely lehetővé tette, hogy a népgazdaság 1953-ban 100 százalékosan túlteljesítse az anyarozs fejlesztési tervét.^[5]

LSD

Bővebben: LSD

1938-ban Albert Hofmann szintetizálta először az LSD hatóanyagát, a lizergsav-dietilamid (LSD-25) nevű alkaloidot az anyarozsból kivont lizergsavból, és ő írta le hatását is egy 1943. április 16-án bekövetkezett véletlen mérgezést követően. Hofmann a lizergsav-dietilamid-tartarát előállítása közben nem lett rosszul, de egy átmeneti elmebajhoz hasonló állapotba került.^[6]

Jegyzetek

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Magyar néprajzi lexikon I–V. Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977–1982. ISBN 963-05-1285-8  
• Albert Hofmann: LSD – bajkeverő csodagyerekem – Egy „varázsszer” felfedezése, Bp., EDGE 2000 – NDI
• Rápóti Jenő–Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1987
• Békésy Miklós: Anyarozstermesztési tanulmányok (Doktori értekezés). Kísérletügyi Közlemények, 41. 1938
• Békésy Miklós: Kolorimetrikus és a német gyógyszerkönyv szerint végzett anyarozsalkaloida meghatározásáról. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője, 1943
• Békésy Miklós: Magyarországi anyarozsok hatóanyagtartalmának vizsgálatáról. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője, 1943
• Békésy Miklós: Vizsgálatok magyarországi anyarozs féleségek alkaloidáiról. Budapest, 1944
• Békésy Miklós: Kézi anyarozs ojtógép. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője, 1947
• Békésy Miklós: Az anyarozstermesztés biológiai és mezőgazdasági problémáiról. [Részletek a doktori értekezéséből] A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztályának Közleményei, 15 (1959), 4. sz. 419–421. o.
• Békésy Miklós: Az anyarozs – Claviceps purpurea. Kultúrflóra, 1960 (társszerző Garay A.)
• Békésy Miklós: Kiegészítés az anyarozshoz. Kultúrflóra, 1962
• Békésy Miklós: Az anyarozs termesztés problémái. Herba Hungarica, 1967
• Békésy Miklós: Az anyarozs betakarításának gépesítése. Herba Hungarica, 1966. Társszerzők: Tréfás L. – Nagy F.
• Albert Hofmann: LSD – bajkeverő csodagyerekem – Egy „varázsszer” felfedezése, Budapest, EDGE 2000 – NDI

További információk

• Tarnóczy Tamás: Kiegészítések Békésy György életrajzához Archiválva 2009. február 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, members.iif.hu
• This month's fungus is Claviceps purpurea, cause of ergotism-- and likely contributor to the Salem Witch Trials, botit.botany.wisc.edu
• Moldvai, Temesvári-Major, Incze, Szentirmai, Gácsbaitz, Szántay: Egy anyarozs-alkaloid szintézise, mke.org.hu
• Anyarozs – Kertészeti lexikon, tuja.hu
• Anyarozs egészségügyi hatásai
• Szántay Csaba–Sóti Ferenc–Incze Mária: Anyarozs-alkaloidok és szintézisük; Akadémiai, Budapest, 1987