Tihó

Tihó (Tihău)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Szurduk
Rang	falu
Községközpont	Szurduk
Irányítószám	457321
SIRUTA-kód	142836
Népesség
Népesség	876 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	8
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 13′ 38″, k. h. 23° 19′ 47″47.227235, 23.3296447.227235°N 23.329640°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 38″, k. h. 23° 19′ 47″47.227235, 23.3296447.227235°N 23.329640°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Tihó (Tihău) település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Szilágy megyében, az Almás patak mellett, egy hegy lábánál fekszik, a Zsibóra menő országút mellett.

Nevének eredete

A 19. század elején úgy tartották, hogy a település neve a honfoglaló Töhötöm nevét őrzi, akinek itt vára lett volna; ezt vette át Kazinczy Ferenc is Erdélyi levelek' című művében. 20. századi kutatások szerint azonban a név szláv eredetű, és nincs összefüggésben a törzsfő nevével.^[1]

Története

A falu Szurduk felé néző határában római tábor romjait tárták fel.

Tihó nevét 1560-ban Toho, 1607-ben Tiho néven említik az oklevelek.

A település 1336-ig a Zsombor nemzetség Szilvási ágáé volt, amely ekkor több más birtokkal együtt: Csákigorbó, Gornok, Bezdédtelek, Salamontelek, Zsombortelek, Komlóstelek, Bajka elcserélte Pogány István csicsai és bálványosi várnagynak a Mezőségben lévő Szilvás, Septér és Örményes falvakért.

Az 1560-as évek közepén Bebek Ferenc birtokának írták, akitől azonban hűtlenség miatt elvették és Somlyói Báthory Kristófot iktatták be Tihó birtokába.

1599-ben Mihály vajda egy Toho (Tiho) nevű faluban levő telket adományozott Dobai Jánosnak.

1630-ban Brandenburgi Katalin fejedelemasszony megerősítette Zakariás Istvánt és nejét Básti Annát és e férjétől született gyermekeit tihói birtokukban.

1837-ben Csáki és Nádudvari jogon Kornis gróf, Somai, Rettegi, Mágucz, Bideskuti családok birtoka volt.

Nevezetességek

• Görögkatolikus temploma.

Hivatkozások

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 670–672. o. Online elérés
• Karácsony János: Magyar nemzetségek.