Szamosdebrecen

Szamosdebrecen (Vădurele)
Szamosdebrecen fatemploma
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Náprád
Rang	falu
Községközpont	Náprád
Irányítószám	457259
SIRUTA-kód	142220
Népesség
Népesség	194 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 19′ 55″, k. h. 23° 20′ 30″47.331835, 23.34171547.331835°N 23.341715°EKoordináták: é. sz. 47° 19′ 55″, k. h. 23° 20′ 30″47.331835, 23.34171547.331835°N 23.341715°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Szamosdebrecen település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Zsibótól északkeletre, a Szamos folyó nagy kanyarulatának jobb oldalán, Kisgoroszló, Kismező és Náprád között fekvő település.

Nevének eredete

Szamos előtagja a Szamos folyó közelségére utal, míg Debrecen utótagja szláv szó, melynek jelentése dub, dubráva = tölgyfa, tölgyfás. Román neve: Vadurele (Zátonyocskák), amely feltehetőleg onnan ered, hogy a 20. század elején a községet egy köves, szakadékos patak szelte át, a lakosság annak medrét használta (út helyett) közlekedési helyül, sőt a telkekre szolgáló bejárók is a patakmederre nyíltak.

Története

A korabeli oklevelek nevét gyakran csak Debreczen, Kisdebreczen néven említették. Először Debreczen néven 1543-ban tűnt fel neve, majd 1548-ban Kis-Debreczen, 1549-ben Debreczen, 1570-ben Kysdebreczen néven. 1543-ból ismerjük birtokosa nevét; ekkor Vajda Boldizsáré, 1570-ben pedig Nagy Boldizsár (Benedek?) birtoka volt. 1598-ban Báthory Zsigmond fejedelem Ippi Borsoló János ítélőmestert iktattaa be ide, majd Benedekfalvi Vajda Gábor birtoka lett, kinek utódnélküli halálával a kincstárra szállt. 1616-ban Daróczi Ferenc birtoka volt, aki többek között e birtokát is cserébe adta Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek Tasnád városáért.

1720-ban végzett összeírás adatai szerint 54 lakosa volt, valamennyien oláhok. 1750-ben 120 görögkeleti lakosa volt. 1847-ben 321 görögkatolikus lakta. 1890-ben 272 lakosából 3 magyar, 269 oláh, ebből 269 görögkatolikus, 3 izraelita. A házak száma ekkor 55 volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezetesség

• 17. századi ortodox fatemplom^[1]

Hivatkozások

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 259–262. o. Online elérés