Balatonmagyaród

Balatonmagyaród
Balatonmagyaród címere Balatonmagyaród zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Nagykanizsai
Jogállás	község
Polgármester	Erdős János (független)[1]
Irányítószám	8753
Körzethívószám	93
Népesség
Teljes népesség	406 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	12,91 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	31,53 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 35′ 44″, k. h. 17° 10′ 33″46.595680555556, 17.17573055555646.595681°N 17.175731°EKoordináták: é. sz. 46° 35′ 44″, k. h. 17° 10′ 33″46.595680555556, 17.17573055555646.595681°N 17.175731°E
Balatonmagyaród Pozíció Zala vármegye térképén
Balatonmagyaród weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonmagyaród témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Balatonmagyaród község Zala vármegyében, a Nagykanizsai járásban.

Fekvése

Balatonmagyaród a Kis-Balaton mellett, Zalavártól délre, a Zalakomár és Sármellék között futó 6831-es út mellett fekszik, autóbusszal Zalakomárról jól megközelíthető, de buszjárat köti össze Keszthellyel is. A település területének jelentős része a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védettsége alatt áll.

Érdekesség, hogy a települést érintette volna az 1847-ben tervezett Sopron-Kőszeg-Szombathely-Rum-Zalaszentgrót-Nagykanizsa vasútvonal^[3] is.

Története

A település első ismert említése 1308-ból való Magyarad formában. A 14. században sűrűn cserélt gazdát, majd 1470 körül a Báthoryak tulajdonába került. A törökök már az 1530-as években jártak a településen, ám ekkor még csak az átkelőt használták. Az 1540-es évektől azonban sűrűn pusztítottak a faluban. A zalavári és komáromi katonák is portyáztak a településen. A 17. századtól a törökök adóztak is a faluban. 1686-ban németek és horvátok keltek át Magyaródon, és teljesen felgyújtották. A sok viszontagság ellenére a falu mindig újraépült.

1696-ban Széchényi György kezére jutott, gyors fejlődésnek indult, s a nagy nyitottságából következő támadások és járványok, valamint a Zala áradásai ellenére jelentős településsé fejlődött. 1739-ben fatemplom épült Magyaródon. A 19. században több nemesi család is települt a faluba, s jobbágyok is nagy számban választották új lakhelyüknek. 1848-ban már 752 lakosa volt, a 19. század végére pedig 1000-nél is több, többségében középparaszt.

1920-ban kezdődött meg a Kis-Balaton lecsapolása, amelynek köszönhetően értékes mezőgazdasági földekhez jutott a település. 1924-ben nagyközség lett, illetve a Széchenyiek zalai uradalmának központja. Az 1960-as évektől lakosságszáma jelentősen csökkent, mert sokan városokba költöztek. Az 1990-es évektől a Kis-Balaton rekonstrukciójával egyre nagyobb szerep jutott a településen az idegenforgalomnak, amely mára egyik fő bevételi forrásává vált. A településen polgárőrség is működik.^[4]

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Bognár Józsefné (Agrárszövetség)^[5]
• 1994–1998: Bognár Józsefné (független)^[6]
• 1998–2002: Németh Zoltán (független)^[7]
• 2002–2006: Németh Zoltán (független)^[8]
• 2006–2010: Németh Zoltán Lajos (független)^[9]
• 2010–2014: Kalász Mátyás János (független)^[10]
• 2014–2019: Kalász Mátyás János (független)^[11]
• 2019–2024: Erdős János (független)^[1]
• 2024– :

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,1%, német 2,5%. A lakosok 86,4-a% római katolikusnak, 1,59% reformátusnak, 5,67% felekezeten kívülinek vallotta magát (5,2% nem nyilatkozott).^[12]

Nevezetességei

• Állatsimogató - Fenyvespuszta Archiválva 2012. január 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kányavári-sziget és hídja
• Kápolnapusztai bivalyrezervátum
• Kis-Balaton
• Római katolikus templom

• 
  Állatsimogató - Fenyvespuszta Archiválva 2012. január 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
• 
  A Kányavári-híd a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban
• 
  Vízibivalyok a kápolnapusztai bivalyrezervátumban

Jegyzetek

További információk

Kapcsolódó szócikkek