Balatonhenye

Balatonhenye
Balatonhenye református temploma
Balatonhenye címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Veszprém
Járás	Tapolcai
Jogállás	község
Polgármester	Kulin Miklós György (független)[1]
Irányítószám	8275
Körzethívószám	87
Népesség
Teljes népesség	127 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	11,08 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	11,73 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 54′ 42″, k. h. 17° 36′ 47″46.911788888889, 17.61306944444446.911789°N 17.613069°EKoordináták: é. sz. 46° 54′ 42″, k. h. 17° 36′ 47″46.911788888889, 17.61306944444446.911789°N 17.613069°E
Balatonhenye Pozíció Veszprém vármegye térképén
Balatonhenye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonhenye témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Balatonhenye község Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban.

Fekvése

A Henyei-hegy keleti lábánál, a Balaton északi partjától 8 kilométerre fekszik. Délről Köveskál, nyugatról Monostorapáti, északról Kapolcs, délkeletről Monoszló határolja. Csak közúton közelíthető meg, a Balaton felől a 71-es főútról Révfülöpnél vagy Zánkánál letérve Köveskálon át, ahonnan a 7313-as útból kiágazó 73 126-os út vezet a faluba.

Balatonhenye természetföldrajzilag a Balaton-felvidék e szakaszára jellemző, a tóparti hegysor mögött megbújó medencék egyikében fekszik, a mindössze két község területét magában foglaló Monoszlói-medencében.^[3] Ez a terület a Balaton-felvidék egyik legrejtettebb völgye, áthaladó útja nincs, s még a két itt lévő zsákfalu, Monoszló és Balatonhenye között sincs közúti összeköttetés.

A falu fölött a Kapolcs felé vezető sárga jelzést követő turista az egykori kolostor helye melletti kilátóhelyről láthatja a Káli-medencét, a Balatont és a Hegyestű bazaltorgonáit, majd továbbhaladva a Balaton-felvidék még érintetlen erdeiben és mezőin találja magát.

A település határában ered, és főutcáján végigfolyik az Ábrahámhegynél a Balatonba torkolló Burnót-patak.

Története

Balatonhenye Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

Nevének első írásos említése 1181-ből maradt fenn, Henney alakban.^[4] A területén feltárt régészeti leletek tanúsága szerint már az ókori rómaiak idejében lakott hely volt. A 19. század végén előbb egy római temetőt tártak fel, majd az egyik lakos telkén újabb hasonló leletekre bukkantak, egy nő sírjára, római feliratos sírkőre, valamint egy Ámort ábrázoló kőszobortöredékre.^[5]

1365-ből származó feljegyzések szerint a falu mai határától északra egykor egy Árpád-házi Szent Margit tiszteletére^[4] emelt Árpád-kori pálos kolostor állt. Az egykori kolostor környékét ma Margit-kertnek hívják.^[5]

Fennmaradt oklevelek szerint a falu lakosai 1262-ben a veszprémi vár nemes jobbágyai voltak. Később a falu egyik része a veszprémi várhoz, a másik pedig a Szent Mauríciusz Monostorhoz tartozott. Utóbbi 1489-ben és 1542-ben is birtokolt itteni területeket. Ekkoriban két részét különböztették meg a településnek, Alsó- és Felsőhenyét.

A törökök legalább kétszer, 1548-ban és 1572-ben pusztítottak a településen, amely később is támadásoknak lehetett kitéve, mert 1610-ben és 1611-ben is lakatlan faluként említik az írások.^[5]

A későbbi századokban a következőképpen alakult a község lakosainak száma: 1828-ban 623, 1851-ben 742,^[6] 1890-ben 688, 1910-ben 643, 1930-ban 617, 1949-ben 580.^[7] Ekkortól rohamos fogyásnak indult, és az 1990-es években már 200 alá csökkent a lélekszám.^[8] 1910-ben egy kivételével az összes lakosa magyar volt, vallás szerint 293-an a református, 282-en a római katolikus, 63-an pedig az evangélikus felekezethez tartoztak.^[9] A lakóházak száma 1939-ben 143, 1968-ban 132 volt.^[6]

Balaton- előnevét azért kapta, mert Zala vármegyében – amelyhez 1950-ig tartozott – Ördöghenye és Petőhenye nevű községek is voltak. 1848 előtt kisnemesi jellegű község volt, jobbágycsalád csak nyolc élt a településen. Ennek oka, hogy a hegyes-völgyes domborzat miatt nagybirtok nem tudott kialakulni. Az 1870-1880-as években Kerkapoly Károly pénzügyminiszternek volt itt egy 30 hold területű gyümölcsfaiskolája és kertészete. Teleki János kertész több jófajta gyümölcsöt termesztett, amelyeknek nevet is adott.^[10]

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994:
• 1994–1998: Szalai József (független)^[11]
• 1998–2002: Szalai József (független)^[12]
• 2002–2006: Szalai József (független)^[13]
• 2006–2010: Ifj. Szalai István (független)^[14]
• 2010–2013: Szalai István (független)^[15]
• 2013–2014: Kovács Csaba Károly (független)^[16][17]
• 2014-2019: Kovács Csaba Károly (független)^[18]
• 2019–2024: Kulin Miklós György (független)^[1]
• 2024– :

A településen 2013. június 23-án időközi polgármester-választást tartottak^[16] az előző polgármester lemondása miatt.^[19]

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 99,1%-a magyarnak, 1,9% németnek, 0,9% cigánynak mondta magát (0,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,3%, református 13%, görögkatolikus 0,9%, felekezeten kívüli 20,4% (7,4% nem nyilatkozott).^[8]

Nevezetességei

• Református templomát 1911-12-ben építették olasz kőművesek^[20] a középkori Alsóhenye templomának alapjaira neogótikus stílusban.^[21] Két harangja van, a nagyobbikat 1912-ben, a kisebbiket 1926-ban kapta, mindkettő Seltenhofer Frigyes soproni műhelyéből való.^[22] Istentiszteleteket ma már nem tartanak benne, állapota leromlott, felújításra szorul.^[23]
• Római katolikus temploma a 18. században épült.^[5]
• A volt református parókiának a református templom mellett álló épülete a 18. században épült barokk stílusban.^[5] A 20. század elején ez az épület kapott a faluban először modern mászókéményt a régi szabad kémény helyére. Az újítást később egyre több háztulajdonos követte a településen.^[24]
• A falu egykori református iskolája 1933-ban épült, Győző Molnár Sáráról nevezték el.^[25] Ma imaházként használják a falu református hívei.^[5]
• A Kenessey-házat (Kossuth u. 125.) Darnay Mózes jómódú nemes építtette 1844-ben, majd veje, Kenessey Károly örökölte. Oszlopos tornácának árkádsora három ívből áll. Eredeti nádteteje a 19. században leégett, de újranádaztatták, és csak az 1960-as években kapott cserépborítást. 1937-ben vizesedés miatt a két régi kemencét elbontották, az új fölé pedig zárt mászókéményt készítettek a tetőtér padlásításával egy időben, a padláson azonban az eredeti szabad kémény nyílása megmaradt, azon át távozott a füst a szabadba. Az 1940-es évek elején a szoba fűtése is korszerűbb lett, ekkor került az addigi kívül fűtős cserépkályha helyére belül fűtős csempés kályha, Patonai Árpád tapolcai kályhásmester munkája.^[24]
• Az Ágoston-ház (Kossuth u. 91.) egykor Ágoston Dezső tulajdona volt. Oszlopos tornácának árkádsorát három ív alkotja. Két régi cserépkályháját 1932-ben, illetve 1976-ban elbontották.^[24]
• A Balogh-kúria (Kossuth u. 45.) Balogh Dezső jómódú nemesé volt egykor, s 1856-ban épült a homlokzatán látható évszám szerint. Kosáríves árkádsora hat ívből áll.

• Nevezetességek
• 
  Római katolikus templom
• 
  Iskolaépület
• 
  Kenessey-ház
• 
  Ágoston-ház
• 
  Balogh-kúria

Jegyzetek

További információk

• A község honlapja