Monostorapáti

Monostorapáti
Monostorapáti címere Monostorapáti zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Veszprém
Járás	Tapolcai
Jogállás	község
Polgármester	Takács Péter (független)[1]
Irányítószám	8296
Körzethívószám	87
Népesség
Teljes népesség	1097 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	43,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	25,59 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 55′ 38″, k. h. 17° 33′ 24″46.927330555556, 17.5567546.927331°N 17.556750°EKoordináták: é. sz. 46° 55′ 38″, k. h. 17° 33′ 24″46.927330555556, 17.5567546.927331°N 17.556750°E
Monostorapáti Pozíció Veszprém vármegye térképén
Monostorapáti weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Monostorapáti témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Monostorapáti község Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban. A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

Fekvése

A község a Tapolcát Veszprémmel összekötő 77-es főút mentén, az Eger-patak völgyében, Veszprémtől kb. 36, Tapolcától kb. 12 km távolságra fekszik.

Története

A mai Monostorapáti közigazgatási területén a középkorban több település is létezett:közülük Almád oppidum, mely egykor Hegyesd tartozékai közé tartozott, valamint Győr, Csekőháza, Attak és Bécs, mára már elpusztult települések is. Ezeket a neveket többek között a korabeli adózási jegyzékek őrizték meg az utókor számára. Monostorapáti lakóinak egy része is az egykori Almád lakóinak leszármazottja, a falu ma élő lakói is Almádot tekintik községük ősének. A többi település neve dűlőnevek formájában őrződött meg: Atak, Ataki séd, Győri rétek.

Almád

Nem tévesztendő össze Almád vajdasági és Balatonalmádi Veszprém vármegyei településekkel.

Almád helység megjelenése az okleveles forrásanyag szerint az almádi monostor megalapításához kapcsolódik. A monostor 1121-ben kelt alapítóleveléből kitűnik, hogy az Atyusz nemzetségbeli Band és két fia: Ogiuz és Miske 1117-ben határozták el az almádi egyház alapítását.

Hazánkban a 12. századig tartó gyakorlat szerint csak az uralkodók, az érsekek és a püspökök alapítottak kolostorokat. Innentől viszont egyes világi előkelők is szerzetesi egyházalapításba fogtak és példájuk követésre talált. A magánalapítások sorában a legkorábbiak egyike az almádi Boldogságos Szűz Mária és Mindenszentek bencés monostor a Veszprém vármegyei Monostorapáti község keleti határában, az Eger-patak völgyében, a Boncsos-tető egyik északi oldalfennsíkján. Az almádi monostor kettős titulusa arra enged következtetni, hogy a Mindenszentek ünnepnapjához legközelebb eső Mária-napok valamelyike lehetett a felszentelés és az apátsági templom búcsújának a napja.

Bánd még az épület 1121-es elkészülte előtt meghalt. Második - fiatal - felesége, akinek neve is „Gyönyörű”, aki két fiúval ajándékozta meg, férje halála után - Jeruzsálembe zarándokolt, majd onnan hazatérve kolostorba vonult. Bánd vagyonát (azt a részt is, amit az egyháznak szánt) két fia örökölte egyenlő arányban. Azonban csak az egyik fiú, Ogiuz teljesítette apjának tett ígéretét, és az egyháznak szánt vagyon rá eső részét, a végrendeletbe foglaltak szerint, az egyháznak adományozta. Cselekedetét az előzményekkel együtt Nana veszprémi püspök foglalta írásba. Az alapítólevelet II. István király (1116-1131) parancsára királyi pecséttel erősítették meg. A felszentelést Nana veszprémi püspök végezte. Az alapítólevél számos – főleg Almád környéki – birtokkal, szolgával, állattal és gazdag egyházi felszereléssel látta el az almádi monostort. 1441-ben Berki Flóris szigligeti várkapitány lerohanta és kifosztotta.

A monostor a 14. századtól hiteleshely volt.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Török István (független)^[3]
• 1994–1998: Hárshegyi József (független)^[4]
• 1998–2002: Zentai János (független)^[5]
• 2002–2006: Hárshegyi József Gyula (független)^[6]
• 2006–2010: Hárshegyi József Gyula (független)^[7]
• 2010–2014: Hárshegyi József Gyula (független)^[8]
• 2014–2019: Takács Péter (független)^[9]
• 2019-től: Takács Péter (független)^[1]

Monostorapáti

A településről Monostorapáti néven 1468-ban találunk említést.

II. Ulászló alatt a kolostor elvesztette jelentőségét, rohamosan hanyatlott. Az 1540-es években teljesen elnéptelenedett, szerzetesei is elhagyták. Az egykori Nagy hadiút vonalán fekvő község sokat szenvedett a töröktől, főleg Vázsony várának török hódoltsága alatt, illetve 1561-ben, amikor egy évre Hegyesd vára is megszállás alá került. Hosszú ideig volt a török hódoltsági terület határán, melynek során számtalan portyát, pusztítást és kegyetlenkedést szenvedett el, melyről számos monda, és emlék maradt fönn. Egyesek szerint ennek az emlékét őrzi a sok „Török” családnév (64 család, különféle melléknevekkel: Kis-Török, Nagy-Török, Török-Kuti, Török-Bognár, Török-Ádám stb.), valamint a község déli, valamikor erősen vízmosásos része, amely a Gidina^{[* 1]} nevet viseli, vagy egyik dűlője a különös hangzású Zsibátor. Mások (köztük Sebestyén Gyula) a nevek eredetét a honfoglalásig vezetik vissza.

A török kiűzése után egyházi birtok lett. 1715-ben a helység földesura a veszprémi püspök. A 18. századra a falu kiheverte a hódoltság okozta károkat, ismét népes hellyé vált. 1787-ben 699 lakosa volt, többségük zsellér. 1855–ben kolerajárvány dúlt, 95 halottat jegyeztek fel. 1868–ben tűzvész pusztított, 120 lakás égett le. 1877–ben felosztanak 600 kataszteri hold közbirtokossági erdőt, hogy a lakosság gazdasági helyzetén mezőgazdasági területekkel javítsanak.

1893-ban a lakosság már 1112 fő. A nyomor egyre általánosabbá vált, így a lakosság a falun kívül keresett megélhetést. A Balaton-felvidéki szőlőkbe kapálni, Mencshelyre, Tótvázsonyba aratni, csépelni jártak. Naponta gyalog tették meg az utat a 2-3 óra járásnyira fekvő községekbe. Télen a fő kereseti forrás a favágás volt.

Az I. világháborúban összesen 132 embert hívtak be. Ezek közül 31 nem tért többé haza, a hadirokkantak száma 27 fő. Az „1919-es mozgalom” irányítói Babos Gyula tanító és Rohonczy Károly jegyző voltak, ezek az eszmék azonban Monostorapátiban nem vertek gyökeret.

A falu fekvéséből adódóan a 19. század folyamán a fő megélhetési forrást a szőlőtermelés és az állattenyésztés jelentette. Az egyre nagyobb településen 1925-ben már 14 iparos, két szatócsüzlet, és három kocsma látta el a helyi igényeket. A második világháború után, 1949-ben alakult meg a termelőszövetkezet, villamosították a községet. Az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A 60-as, 70-es években az Eger-völgyében található termelőszövetkezeteket egyesítették, benne többek között szőlőműveléssel, borászattal, erdőműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. 1990-ben számolták fel.

1996-2010 között Monostorapáti is csatlakozott a Művészetek Völgye rendezvénysorozathoz, s így ez az esemény is meghatározó lett a falu kulturális életében. 2011-ben civil kezdeményezésre, de az egyházközség égisze alatt kezdődött meg az almádi Szűz Mária és Mindenszentek bencés monostor maradványainak megmentésére irányuló munka.

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90%-a magyarnak, 1,4% németnek, 5,6% cigánynak mondta magát (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 75,4%, református 1,7%, evangélikus 1,1%, felekezeten kívüli 4,8% (16,6% nem nyilatkozott).^[10]

Nevezetességei

• Az almádi kolostor romjai – turistajelzés felfestve;
• A római katolikus templom, amelynek freskóit svájci származású veszprémi festő Bucher (Pucher) Xavér Ferenc (Franz Xaver Bucher) festette;
• A falu környékén több jó vizű forrás van (Szentkút, Széles-forrás, Csigáskút), ezek remek kirándulási lehetőséget kínálnak;
• Áldozói és Táltos dűlők, amik 1990 után Magyarországon elsőként, kaptak újra eredetvédettséget 2002-ben.^[11]

Képgaléria

• 
  Monostorapáti az Áldozóról
• 
• 
  Légifotók
• 

Jegyzetek

1. ↑ Geydina: török szó, vizes, mocsaras helyet jelent

Források

• A község honlapja
• Hangodi László: Almád: monostoralapítás és az első két évszázad története (1117-1301) (976 kb)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Monostorapáti témájú médiaállományokat.

• Európai borutak portál^{[halott link]}