Szentpéterfölde

Szentpéterfölde
Göcseji típusú szoknyás harangláb a község központjában
Szentpéterfölde címere Szentpéterfölde zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Zalaegerszegi
Jogállás	község
Polgármester	Molnár Péter (független)[1]
Irányítószám	8953
Körzethívószám	92
Népesség
Teljes népesség	106 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	8,76 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	11,99 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 37′ 00″, k. h. 16° 46′ 00″46.616667, 16.76666746.616667°N 16.766667°EKoordináták: é. sz. 46° 37′ 00″, k. h. 16° 46′ 00″46.616667, 16.76666746.616667°N 16.766667°E
Szentpéterfölde Pozíció Zala vármegye térképén
Szentpéterfölde weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentpéterfölde témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szentpéterfölde község zsáktelepülés Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban, a Zalai-dombság területén, a Göcsejben.

Fekvése

Szentpéterfölde és környéke tájföldrajzi értelemben a Nyugat-Zalai dombság két kistája, a Dél-Göcseji-dombság és az Észak-Göcseji-dombság határán fekszik, erdőkkel ölelt festői környezetben. Zsáktelepülésnek tekinthető, közúton ugyanis csak Bak–Páka közti 7543-as útból Gutorfölde határában kiágazó 75 141-es úton érhető el.

A megyeszékhely, Zalaegerszeg valamint Szlovénia egyaránt körülbelül 30-35 kilométerre található, északi illetve nyugati irányban. A szomszédos ország Rédics határátkelőhelyen keresztül közelíthető meg a leggyorsabban. A Balaton 57 kilométerre fekszik a községtől.

A szomszédos települések: északról Gutorfölde, északkeletről Pusztaederics, délkeletről Bánokszentgyörgy, míg nyugatról Pördefölde.

Története

A település neve a falu templomának védőszentjét jelölő Szent Péternek és a birtokos személyragos föld főnévnek összetételéből származik.

Szentpéterfölde első ismert okleveles említése 1389-ből való. Ekkor az Ákos nemzetség-beli Mikcs mester lányát, Sárát iktatták be az itteni és egyéb környékbeli birtokokba. A Hegyesdi váruradalomhoz tartozó falut az uradalommal együtt 1426-ban Sára unokája, Herczeg Péter Anna nevű lánya kezén találjuk. Anna első férje Szécsényi Frank László volt, az oklevél keletkezésének időpontjában pedig már Perényi Péter özvegye. 1454-ben Őszi Zsigmondot iktatták be a Perényi Péter kezén levő birtokok felébe, így Szentpéterfölde felébe is. Nem tudni, hogy rokonság vagy zálog jogán szálltak-e rá a birtokrészek. Ennek az Őszi Zsigmond fia Györgynek magva szakadt és birtokát Bánfi Miklós és Jakab kérték fel s kapták meg 1472-ben. Zsigmond özvegyének, Katának – aki akkor már Jári Barócz Márton felesége volt – 1473-ban a Bánfiak fizették ki elhalt ura javaiból járó hitbérét, majd a következő évben kiegyezve Barócznéval teljesen megszerezték birtokát, amit a Lenti váruradalomhoz csatoltak.

1524-ben Bánfi János birtokrészén 7 fél, 4 negyed és 1 háromnegyed telket írtak össze. Ebben az időben egy birtokigazgatási kerület (villicatus) központjának mondják, és malma is volt. 1545-ben Háshágyi Ferenc embereivel végigrabolta a Bánfiak környékbeli birtokait, köztük Szentpéterföldét is.

1548-ban már Ortaházával és két Lakosa nevű helységgel fogták egybe a rovásadó összeírásban. A négy településen összesen 14,5 telket írtak össze. 1549-ben arról értesülünk, hogy a Czigány családnak is voltak részei Szentpéterföldén, amelyeket a Bánfiak még 1526 táján foglaltak el, és amely ügy 1565-ben zárult úgy, hogy a Bánfiaké lettek a birtokrészek. A török időkben a lakosság lélekszáma fogyott, a rovásadó összeírások adatai szerint. 1573-ban nem adózott a falu, és 1576-ban azt jegyezték fel az adóbehajtók, hogy a törökök teljesen elpusztították a települést. Így maradt ez több mint száz éven keresztül. Csak a 17–18. század fordulóján telepedtek meg újra lakosok Szentpéterföldén. A településnek neve alapján kellett hogy legyen temploma, ennek nyomát azonban az írott forrásokban eddig nem találni.

Elpusztult település a határban

Dicze

A név eredete nem tisztázott.

1381-ben találkozunk vele először a Hahót nembeli Miklós mester fiainak osztálya alkalmával. Elég nagy hely volt, mert 16 lakott és 8 puszta telek volt itt. A későbbiek folyamán a Hahót nemzetség egyik leszármazott családja, a Bánfiak kezén találjuk a falut. Az Alsólendvai-váruradalomhoz tartozó Szemenye mezőváros tartozéka volt. 1524-ben Bánffy János részén 2 fél és 3 negyed és 3 puszta (lakatlan) negyed telket jegyeztek fel, és több malom is volt határában.

1549-ben már Bunya, Szilvágy és Szentmihály (szintén elpusztult középkori) településekkel együtt vették fel az adólajstromba. A négy faluban együttesen írtak össze 10,5 telket. 1590-ben, a Bánfiak és a Nádasdiak közötti osztozkodás alkalmával Diczét pusztaként említik. Többé már nem telepítették újra. Feltehetően egyike lehetett azoknak a 13. század második felétől kezdve telepített kis irtásfalvaknak, amelyek a kedvezőtlen földrajzi fekvés (erdők között, a főbb közlekedési útvonalaktól távol) és talajviszonyok (a kiirtott erdő helyén a vékony termőtalaj hamar kimerült) következtében fokozatosan elnéptelenedtek. A 16–17. század fordulóján, a környéket ért háborús dúlások csak a végső lökést adták meg a teljes pusztuláshoz: utána már nem volt érdemes újjáépíteni, megmaradt lakói beköltöztek a környező nagyobb településekre, a falu helyét az erdő fokozatosan ismét visszahódította. Emlékét a Dice- összetételű földrajzi nevek őrzik Szentpéterfölde, és kisebb részben Várfölde határában. A falu egykori helyét pontosan meghatározni csak szisztematikus terepbejárással lehetne.

A népi emlékezet szerint a Gólási-dombon nemcsak vár volt, hanem hajdan egy község is megtelepedett itt, mégpedig Szamárfölde nevezetű falu.

Az írott forrásokban 1310-ben Jákusfölde szomszédságában említik a Szamárfölde nevű földet. Ez a Jákusfölde a mai Várfölde határába olvadt bele. Hasonlóképp Szamárfölde, amely a későbbi adatok tanúsága szerint Bázával, Kerettyével, Szentadorjánnal és Pördeföldével volt szomszédos. Várfölde és Pördeföle határában ma is megtalálhatók a Szamárfölde földrajzi nevek, azon a tájon feküdhetett a falu. A rendelkezésre álló adatok a Gólási-dombon középkori leleteket nem említenek, feltehetően a vaskori emlékeket tévesen későbbinek vélték a helybeliek.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Bakon János (független)^[3]
• 1994–1998: Tamás Endre (független)^[4]
• 1998–2002: Tamás Endre (független)^[5]
• 2002–2006: Bakon János (független)^[6]
• 2006–2010: Tóth Péter (független)^[7]
• 2010–2014: Tóth Péter (független)^[8]
• 2014–2019: Tóth Péter (független)^[9]
• 2019-től: Molnár Péter (független)^[1]

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 99,2%. A lakosok 93,6%-a római katolikusnak, 4% felekezeten kívülinek vallotta magát.^[10]

Nevezetességei

A kisközség szerkezetét tekintve halmaz jellegű, szalagtelkes falu. A Gutorföldéről megközelíthető, erdőkkel szegélyezett település eldugottnak mondható, és ennek minden előnyét magában hordozza: nagyon békés, csendes lakókörnyezet, tiszta a levegő, vadállományban gazdag. A községben üzemel egy, a Zalaerdő Rt. tulajdonában lévő vadászház, ahol külföldi vendégvadászok is megfordulnak.

A külterület nagymértékben erdősült. Emellett szántó és rét művelési ágú területek is szabdalják a tájat. Két szőlőhegy található a külterületen, a Rigó-hegy és az Újhegy. Felszíni vizekben igen gazdagok Szentpéterfölde völgyei: kettő tó, több vízfolyás és mocsár is található. Ezek szinte természetes élőhelyekként tarthatók számon.

A község gerincét jelentő fő belterületi út (Kossuth Lajos utca) széles, jól közlekedhető. A község központjának nevezhető, a helyi igazgatási épületeknek és a sportpályának helyet adó terület körbejárhatók közúton. Az ebből a térből majdhogynem sugárirányban a külterületek felé futó utak elkeskenyednek, gépkocsival már helyenként nehezen járhatók. Az utcahálózat mutatja a mezőgazdasági múltját a községnek. Itt a községközpontban volt valamikor a kondás háza, ahol valószínű az összegyülekezett állatokat ezeken a szűk utcákon terelte ki a legelőre vagy az erdőbe.

Ünnepek, rendezvények

Források

• (Kivonat Szentpéterfölde Örökségvédelmi Hatástanulmányából. Írta: dr. Kvassay Judit)

Jegyzetek

• 
  Szép állapotban lévő, értékes falusi lakóházak
• 
  A meglévő művelődési ház több új funkciónak is teret adhat (pl.: konferenciaterem, bemutatóterem, falumúzeum, turistaszálló stb.)
• 
  A központban lévő sportpálya mellett lévő füves terület és padok kellemes pihenőhelyként szolgálnak a túrázók számára, akár kempingezés céljából is. A mögötte lévő épület felújításával szálló létesítésére van mód
• 
  Szentpéterfölde látképe a Rigó-hegyről
• 
  1920-as években épült, értékes vakolatmotívumokkal díszített falusi lakóépület