Murarátka

Murarátka
Szent Orbán-kápolna
Murarátka címere Murarátka zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Letenyei
Jogállás	község
Polgármester	Gyergyák Zoltán (független)[1]
Irányítószám	8868
Körzethívószám	93
Népesség
Teljes népesség	217 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	18,6 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	12,04 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 27′ 24″, k. h. 16° 40′ 28″46.45656, 16.6745146.456560°N 16.674510°EKoordináták: é. sz. 46° 27′ 24″, k. h. 16° 40′ 28″46.45656, 16.6745146.456560°N 16.674510°E
Murarátka Pozíció Zala vármegye térképén
Murarátka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Murarátka témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Murarátka község Zala vármegyében, a Letenyei járásban.

Fekvése

Letenye nyugati szomszédságában fekszik a Mura folyó partján, Magyarország és Horvátország határa mentén, nem messze a két ország és Szlovénia hármashatárától. Területén áthalad az M70-es autóút is, lakott területén a 7538-as út halad végig. A községet ma is sűrű erdők veszik körül a jellegzetes dombos zalai lankákon.

Története

A település nevét először 1353-ban említik források Ratk, Rathk alakokban. 1403-ban az elnevezés a falu két részére utal: Alsowrathk és Felsewrathk. A név Fényes Elek munkáiban Rátk^[3] és Ráth^[4] formában fordul elő, a hivatalos helységnévtárakban 1863-tól Rátka, mai nevét pedig 1903-ban kapta a községnevek törzskönyvezése során. A közeli Mura folyóra utaló előtag a Zemplén vármegyei Rátkától való megkülönböztetést szolgálta.^[5]

A falu a 14. század közepén több nemes (így Miklós bán, Rathky Gergely fia Gál) és a veszprémi püspökség tulajdona. 1403-ban a területet Zsigmond Szécsi Miklósnak adományozta. A 15. század végén ismét a Rathkyaké a vidék, majd a 16. század folyamán más birtokosai is voltak a településnek (Zichy, Nagy, Lengyeli és Szentlászlói család).

A török támadásaitól sokat szenvedett a falu, az 1570-es évektől puszta, és hosszú időre az is maradt. A török hódoltság alatt nem települt újra. 1691-ben hallunk újra a községről, ekkor Rathky Gáspár és Dániel elzálogosították báró gyöngyösi Nagy Ferenc vicekapitánynak. 1717-ben a helység a kanizsai javak részeként Szapáry Miklósé lett. Ebben az időben a település erdőjét említik, mely termő esztendőkben 30 sertés makkoltatását tudta biztosítani. 1733-ban ismét pusztának mondják a falut. A területet 1770-ben telepítették be. Összesen 37 fő élt itt, ők csupán némi jószágot tartottak és csekély kukoricát termeltek.

Az 1777-es információk szerint a lakosság az irtásokon termelt kukoricából kilencedet adott. Más terményük nem volt, de a szomszéd határbeli szőlőkön napszámhoz jutottak az emberek. Egy év múlva Rátka Szemenye filiája.

1802-ban a birtokos a településen Inkey Imre. A parasztok elsősorban még mindig állattenyésztéssel - birka- és szarvasmarhatartással - foglalkoztak. 1830-ban már 142 ember élt a faluban, nagy része magyar anyanyelvű. A következő években új jövedelemforrás jelent meg, mivel szőlőket telepítettek a hegyen. Országút melletti település lévén a fuvarozásból is lehetett némi bevételre szert tenni. A polgári korban is az Inkeyek tulajdonában maradt a település. Később Rüdt-Collenberg Veiprecht Hugó gróf kezére került, aki 1945-ig birtokosa is maradt a falunak.

Az első világháború előtt a csaknem nincstelen férfilakosság nagy része Ausztriába járt dolgozni, mások hat hónapos summás munkára szegődtek el. A trianoni békeszerződés folytán a damasi határból 50 holdat a községhez csatoltak, így határmenti faluvá vált.

A második világháború után 1945-ben megalakult a földosztó bizottság. A kevés felosztható föld feszültséget okozott, emiatt a község területén lévő erdők egy része is kiosztásra került.

1947 óta van autóbusz-összeköttetése a falunak. 1948-ban a község hatosztályos iskoláját államosították. Ma sem iskola, sem óvoda nincs a faluban.

1949-ben 164 házban 769 ember élt, s külterületi lakott helyként ehhez kapcsolódott a murarátkai szőlőhegy 90 háza 379 fővel. Azóta a népesség fokozatosan csökkent. Jelenleg a község lakossága 286 fő.

1953-ban kapott villanyt, 10 esztendővel később törpe vízművet a falu. 1959-ben Művelődési Házat adtak át. 1960-tól könyvtár is működik a településen. Orvosi rendelő 1960-tól áll a betegek rendelkezésére, napjainkban hetente egyszer rendel itt a háziorvos.

1960-ban a kiépített belterületi utak és utcák aránya 50% volt, mára szinte valamennyi út (98%) burkolt, portalanított. Vezetékes vízzel ellátott a község szinte minden háza. A szervezett hulladékgyűjtés és -ártalmatlanítás megoldott.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Szunyogh Jenő (független)^[6]
• 1994–1998: Szunyogh Jenő (független)^[7]
• 1998–2002: Kaiser Tiborné (független)^[8]
• 2002–2003: Kaiser Tiborné (független)^[9]
• 2004–2006: Pál Józsefné (független)^[10]
• 2006–2010: Pál Józsefné (független)^[11]
• 2010–2014: Pál Józsefné (független)^[12]
• 2014–2019: Pál Józsefné (független)^[13]
• 2019-től: Gyergyák Zoltán (független)^[1]

A településen 2004. február 8-án időközi polgármester-választást tartottak,^[10] az előző polgármester lemondása miatt.^[14]

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 78,9%, cigány 17,6%, horvát 2,2%. A lakosok 77%-a római katolikusnak, 6,7% felekezeten kívülinek vallotta magát (14,7% nem nyilatkozott).^[15]

Nevezetességei

• Szent Orbán-kápolna

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek