Vállus

Vállus
Szent Mihály-templom
Vállus címere Vállus zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Keszthelyi
Jogállás	község
Polgármester	Herczeg Béla (független)[1]
Irányítószám	8316
Körzethívószám	83
Népesség
Teljes népesség	105 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	5,83 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	21,8 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 51′, k. h. 17° 18′46.85, 17.346.850000°N 17.300000°EKoordináták: é. sz. 46° 51′, k. h. 17° 18′46.85, 17.346.850000°N 17.300000°E
Vállus Pozíció Zala vármegye térképén
Vállus weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vállus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vállus község Zala vármegyében, a Keszthelyi járásban.

Fekvése

Vállus a Keszthelyi-fennsík délkeleti részén, egy hegyoldalon fekszik. A község északi határszélén fut a Tapolca és Keszthely összekapcsolásában fontos szerepet játszó, Lesencetomaj–Várvölgy–Zalaszántó közt húzódó 7342-es út, illetve egy rövid szakaszon érinti a határát a Keszthely-Várvölgy közti 7343-as út is. A település központjába a 7342-es útból Várvölgytől délnek, dél felé kiágazó, bő másfél kilométer hosszú, 73 157-es számú mellékúton lehet eljutni; a központtól dél felé továbbhaladva ugyanez az út korlátozott forgalmú erdészeti útként egészen Balatongyörökig folytatódik. A településre Keszthely és Tapolca felől járnak autóbuszok.

Története

Vállus első említése 1121-ből való, amikor a almádi monostor kapta meg a királytól kegyes ajándékként. 1359-ben Ujlaki Miklós herceghez került a település, majd 1525-től a Sárkány család lett az új birtokos. A 15. században a község felett pálos monostor állt.

A falut már korán elérik a török hadak. 1540-ben a lakosság két török katonát fogságba ejtett, és értük jelentős váltságdíjat kapott. 1546-tól azonban folyamatosan a törököknek adózott, és fokozatosan elnéptelenedett 1626-ra.

1738-ban Festetics Kristóf vásárolta meg a települést, és hozzácsatolta a keszthelyi Festetics birtokhoz. Ő indította meg a Vállus újratelepítését német ajkú lakosokkal. A 18. és 19. században a lakosság zömét a zsellérek és apróföldes jobbágyok tették ki. A lakosság elsősorban kukorica- és rozstermelésből élt, illetve az uraság számára disznót tartottak. A megművelt földek nagy része is a Festetics-majorság részét képézte.

A 19. században a község környékén növekedett a szőlők aránya, így a település extrajövedelemre tehetett szert a bor Keszthely és Tapolca piacán való értékesítéséből.

A lakosok helyzete az 1920-as földosztás után nagyban javult, amikor is 158 kataszteri hold földet osztottak szét a nagybirtokból. 1945-ben pedig újabb 138 kataszteri holdat osztottak ki az apró településen. Az 1950-es évektől sok helyi lakos helyezkedett el tapolcai, keszthelyi munkahelyeken, vagy az uzsai bányában. Azonban a helyi infrastruktúra is nagyban javult, 1957-től menetrend szerinti autóbuszjárat, 1963-ban ivóvíz szolgáltatás indult meg a településen.

1966-ban azonban a település Várvölgy község irányítása alá került, így fejlődése megtorpant. 1990-ben vált ismét önállóvá, és immár a turizmus igényeinek megfelelően kezdett fejlődni.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Szabó Joachim (független)^[3]
• 1994–1998: Szabó Joáchim (független)^[4]
• 1998–2002: Szabó Joachim (független)^[5]
• 2002–2006: Szabó Joachim (független)^[6]
• 2006–2010: Herczeg Béla (független)^[7]
• 2010–2014: Herczeg Béla (független)^[8]
• 2014–2019: Herczeg Béla (független)^[9]
• 2019-től: Herczeg Béla (független)^[1]

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 99,1%. A lakosok 74,4%-a római katolikusnak vallotta magát (21,7% nem nyilatkozott).^[10]

Nevezetességei

• Középkori pálos kolostor maradványai
• Kilátó a falu melletti hegyen
• Medvehagyma tanösvény
• Rákóczi-emlékmű
• Szent István-szobor
• Vállusi Vadlán-lik
• A településen áthalad az Országos Kéktúra.

Képek

Jegyzetek

További információk

• Hivatalos oldal