Nyirád

Nem tévesztendő össze a következővel: Nyárád.

Nyirád
Nyirád címere Nyirád zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Veszprém
Járás	Ajkai
Jogállás	község
Polgármester	Nagy Gábor (független)[1]
Irányítószám	8454
Körzethívószám	88
Népesség
Teljes népesség	1777 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	29,53 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	61,36 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 00′ 12″, k. h. 17° 27′ 02″47.003369444444, 17.4505547.003369°N 17.450550°EKoordináták: é. sz. 47° 00′ 12″, k. h. 17° 27′ 02″47.003369444444, 17.4505547.003369°N 17.450550°E
Nyirád Pozíció Veszprém vármegye térképén
Nyirád weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyirád témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nyirád község Veszprém vármegyében, az Ajkai járásban. Nagy kiterjedésű a település községhatára és régészeti leletek bizonyítják, hogy közvetlen környéke ősidők óta lakott volt.

Fekvése

Nyirád a Dunántúl középső részén, a Bakony hegység délnyugati lábánál, az Ajka, Tapolca, Devecser és Sümeg által határolt terület középpontja közelében fekszik, mind a négy várostól 10-15 kilométernyi távolságra. Az Agár-tető északnyugati nyúlványainak tövében, a Kis-Bakony és a Deák-hegy alatt simuló lankás területen települt a község. A falu északkeleti határában folyik a Kígyós-patak, a lakott területtől délre a Kétöles-patak, északi határában pedig egy halastó is található.

A község főutcája a Devecsertől Zalahalápon át Tapolcáig vezető 7317-es út, Nyirád központja ennek valamivel a 11. kilométere után helyezkedik el. A falutól északra torkollik bele ebbe az útba keleti irányból a 7315-ös út –, 8,7 kilométer megtétele után, Szőcön és Halimbán át Ajka felől –, a központban pedig kiágazik belőle nyugat felé, Sümeg irányába a 7321-es út.

A nagy kiterjedésű községhatárt szinte minden oldalról erdő veszi körül. A régészeti lelőhelyek, az előkerült tárgyi emlékek bizonyítják, hogy a település, illetve annak közvetlen környéke szinte ősidők óta lakott.

Története

Nyirád nevének eredetére kétféle magyarázatot ismerünk. A hivatalos szerint: a magyar nyír, nyírfa származéka. A köztudatban is ez a magyarázat él. Más véleményen van Zala megye legjobb ismerője, a megye történetének megírója dr. Holub József, aki azt írja, hogy a falu nevében egyik honfoglaló magyar törzs, a Nyír törzs neve él, akiknek ősi szálláshelye lehetett a mai róluk elnevezett Nyirád falu és vidéke. Első említése a 12. század elejéről való.

A helység neve 1272-ben Nerrad, 1531-ben Nyrrad, 1557-ben Nyrad, formában említődik.

A községtől északnyugatra, a Kígyós-patak bal partján, a Téglásnak nevezett határrészen talált középkori edénycserepek a 14-16. századi falusi fazekasság termékei. Ezt a helyet a középkori Nyirád faluval azonosíthatjuk.

Nyirád község a 12. század elején a Kaplony nemzetség birtoka, Zlaudus püspök fivéréé, Mártoné és fiaié. Zlaudus püspök halála után IV. Béla 1236-ban Márton beleegyezésével Nyirádot a veszprémi püspöknek ítélte. Ez időtől kezdve az 1848. évi jobbágyfelszabadításig, majd 1945-ig a mindenkori veszprémi püspök birtoka, annak sümegi uradalmához tartozott.

1444-ben a zavaros és háborús időkben a Debrentei Hymfiak kifosztották és elpusztították a falut. A 16-17. században a fejlődés megrekedt, majd elnéptelenedett a település.

Lakottan 1715-ben írták össze. A püspök – gróf Volkra János – a falut rácokkal, tótokkal és teknővájó cigányokkal telepítette be. Sokáig utcák vallottak a telepesek nemzetiségéről. A legrégebbi utcák a Tapolca-devecseri út két oldaláról nyíltak. Az úttól keletre két utca: Cigány, ma Alkotmány utca, Felszeg (Főszeg), ma Dózsa György utca, Gidina (Gidinium), ma Széchenyi utca. Külön települési egység volt a püspöki major zárt egysége.

Ebben a formában élhetett a falu népe kb. két évszázadon át. Ahogy bővültek, szaporodtak a családok – még a mai kép is mutatja – a régi házakhoz toldottak hozzá egy-egy újabb lakrészt vagy szobát, vagy újabb kis családi házat. Így jöhetett létre, hogy egymás mellé szorosan 2-3-4 családi ház is szorult egy vonalban, egy udvarban a gazdasági épületekkel együtt.

1778-ban 981, 1816-ban 1264 lelket számláltak. A 19. század derekán számos járvány és elemi csapás sújtotta a falut: az 1837-es dögvészben az állatállomány mintegy fele odaveszett, 1849-ben, 1855-ben kolerajárvány tizedelte a lakosságot. 1855-ben és 1862-ben tűzvész pusztított. Ez utóbbi alkalommal 35 ház vált a lángok martalékává. A Rákóczi utcában ma is álló Szent Flórián fogadalmi kápolna - mely 1854-ben épült, legutóbb 1980-ban újították fel - ezekre az időkre emlékeztet.

Az első világháború csatáiban 80 nyirádi lakos esett el.

A település lakói a 20. század első harmadáig főleg mezőgazdasági tevékenységből éltek. 1937-ben nyitották meg a falu határában az első bauxitbányát, mely gyökeresen átrendezte az itt élők életkörülményeit. A mezőgazdaságból - a bányászati tevékenység bővülésével - egyre többen vállaltak munkát a bányánál, s kezdett kialakulni az ipari munkásság.

A szovjetek 1945. március 26-án foglalták el a községet. A második világháború helyi áldozatainak száma 54 volt.

A második világháborút követően indult újra, illetve folytatódott nagyobb volumenű bányászat, s fokozatosan a férfi munkaerő több, mint 50%-át foglalkoztatta a bányavállalat.

Az idősebb generáció - és elsősorban a nők - kis parcellákon (5-20 hold) mezőgazdasági munkát végeztek szükségleteik kielégítésére. A települést körülvevő földek gyenge minősége (5-13 aranykorona), valamint a kisparcellák nem is tették lehetővé a piacra való termelést.

A települést 1950-ben Zala vármegyétől Veszprém megyéhez csatolták.

Az 50-es évek végére kialakult a munkaképes lakosság szakmai struktúrája, valamint a magyar iparosodó településekre jellemző kétlakiság.

Ebben az időszakban - tehát az 50-es évek első felében - a bauxitbánya vezetésének Nyirádra településével erőteljesen fejlődésnek indult a község. Felépült a falu nyugati határában egy lakótelep, mely már vezetékes ivóvíz- és csatornahálózattal lett ellátva.

Annak idején korszerűnek számító művelődési ház kezdte meg működését, és a települést ellátó üzlethálózat is kialakult. Megkezdődött az utak, utcák portalanítása, járdaépítés, valamint a felszíni csapadékvíz tervszerű elvezetése. A bányászattal egy időben, az aktív víznívó-süllyesztés következtében a település áradt kútjaiból az ivóvíz eltűnt. Bányakár terhére az úgynevezett öreg falu is vezetékes vízzel lett ellátva.

A település dinamikus fejlődésének időszaka 1953-tól az 1970-es évek elejéig tartott. A település lélekszáma a 60-as években tetőzött, amikor megközelítette a 2500 főt.

A település közvetlen környezetében a bauxitbányászat a 90-es évek közepén teljes egészében befejeződött, s e tény fokozottan sújtotta a lakosságot. Szinte nincs olyan család, aki ne lett volna kapcsolatban a bányavállalattal. Mindezek ellenére a munkanélküliség alacsony, viszont sok a viszonylag fiatal bányász-nyugdíjas.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Dr. Hock Ernő (független)^[3]
• 1994–1998: Lengyel József (független)^[4]
• 1998–2002: Sarkadi-Nagy András (független)^[5]
• 2002–2006: Sarkadi-Nagy András János (független)^[6]
• 2006–2010: Sarkadi-Nagy András János (független)^[7]
• 2010–2014: Sarkadi-Nagy András János (független)^[8]
• 2014–2016: Sarkadi-Nagy András János (független)^[9]
• 2016–2019: Nagy Gábor (független)^[10]
• 2019-től: Nagy Gábor (független)^[1]

A településen 2016. április 3-án időközi polgármester-választást tartottak,^[10] az előző polgármester halála miatt.^[11]

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,8%-a magyarnak, 4,4% cigánynak, 0,5% németnek mondta magát (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,8%, református 2,9%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 9,3% (18,4% nem nyilatkozott).^[12]

Nevezetességei

• - Nyirádi Motorsport Centrum- Egyik legkorszerűbb rallycross és autocross pálya Közép-Európában.

– Itt található Erzsébet királyné ércből készült szobra. – A szobor szomszédságában fakad egy soha ki nem apadó forrás. – A települést körülvevő, vadban gazdag Bakony-hegység délnyugati nyúlványa.

• Nyirádi Sár-álló Természetvédelmi terület:^[13] A 2005. július 14. óta védett terület 360 hektáron fekszik a község határában. A területen botanikai ritkaságokat tartalmazó változó vízállású cseres-kocsányos tölgyesek, nyírligetek, kékperjés rétek, mocsárrétek és mészkerülő gyepek találhatóak.

Sportélete

A falu legnagyobb sikere 1967-ben történt, amikor Medgyesegyházát a Szabad Föld Kupa döntőjében 2-1-re legyőzték. Nyirád: Kovács – Albrecht, Tóth, Lukács – Gyimóti, Pupos – Horváth, Kraxner, (Nyírő), Tulok, Simon, Pálfi. Medgyesegyháza: Unyatinszki – Hürkecz, Plástyik II., Valyuck – Juhász, Kovács – Pugymer, Plástyik I. , Mészár, Bódi, Varga. Csereként Varga II. és Németh, valamint a sérült Unyatinszki kapus helyett Flender lépett pályára.

A 6. percben Mészár védhetetlenül bombázott a Nyirád hálójába, 1:0. A 12. percben Tulok egyenlített, 1:1. A 28. percben Horváth labdáját Kraxner perdítette a hálóba, 2:1. A második félidőben a medgyesegyháziak rohamoztak, kis szerencsével akár meg is fordíthatták volna a mérkőzés állását, ám több gól már nem esett.

A Nyirád KSE jellemzően a Veszprém megyei harmadosztályban szerepelt.

Jegyzetek

Források

• Ila Bálint – Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona I–II. Budapest: Akadémiai. 1964–1988. = Magyarország Helytörténeti Lexikona.

További információk

• Ifj. Vasuta Gábor fotói a nyírádi láprétekről