Rigyác

Rigyác
Rigyác címere Rigyác zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Nagykanizsai
Jogállás	község
Polgármester	Balassa Kornél (független)[1]
Irányítószám	8883
Körzethívószám	93
Népesség
Teljes népesség	386 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	26,17 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	15,36 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 28′ 00″, k. h. 16° 52′ 00″46.466667, 16.86666746.466667°N 16.866667°EKoordináták: é. sz. 46° 28′ 00″, k. h. 16° 52′ 00″46.466667, 16.86666746.466667°N 16.866667°E
Rigyác Pozíció Zala vármegye térképén
Rigyác weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rigyác témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rigyác község Zala vármegyében, a Nagykanizsai járásban, a Zalai-dombságban, az Egerszeg–Letenyei-dombság területén.

Fekvése

Külterületén halad el a 7-es főút és az M7-es autópálya is, melyek a szomszédos Eszteregnye mellett keresztezi is egymást egy csomópontban. A település zsákfalu, ugyanis csak a 7-es főútból, annak 218-as kilométere után északi irányba kiágazó 75135-ös számú mellékúton közelíthető meg.

Története

A néprajzilag Eszteregnyével, Sormással és Becsehellyel táji csoportot alkotó Rigyác első említése 1411-ben: Rigyalch. Szerb–horvát eredetű elnevezés. 1406-ban Petri János fia Istvánnak, majd a Répásy családnak volt itt birtoka. A 16. században kisebb nemesek birtokolták, akik részben a Kanizsai család szolgálatában álltak.
A kanizsai vár közelsége miatt Rigyác is sokat szenvedett a török támadásoktól. 1566-ban – azután, hogy felégették a falut – a lakosság Répásy Ferencné birtokán építették újra házaikat, s ezt azonnal el is nevezték Újrigyácnak.

A 18. században az Inkeyek bírták, a parasztok hajdinát, zabot, kendert, lent és kukoricát termeltek. Nagy súlyt helyeztek a szőlőtermelésre. Mindenkor magyarok lakták. 1774-ben készült el Inkey Boldizsár adományából a római katolikus templom.

A 19. században a Benyovszky család tulajdonába került, s 1900-ban kizárólag szegény, föld nélküli parasztok, cselédek és napszámosok lakták. 1945-ben 45 szegényparaszt volt részese a földosztásnak, de mivel a téeszbe nem akartak belépni, építkezéseken, vasútnál és üzemekben kellett elhelyezkedni. A község értékes népi építészeti emlékekkel rendelkezik, de az Imre-hegyen lévő boronapincékből és a présházak faragott, főfás préseiből mára hírmondó is alig maradt.

Idegen elnevezései

Horvátul két neve ismert. A petriventei horvátok Redžacnak, a tótszerdahelyiek Ridžacnak hívták.^[3]

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Tóth Imre (független)^[4]
• 1994–1998: Tóth Imre (független)^[5]
• 1998–2002: Tóth Imre (független)^[6]
• 2002–2006: Tóth Imre (független)^[7]
• 2006–2010: Tóth Imre (független)^[8]
• 2010–2014: Homály Balázs (független)^[9]
• 2014–2015: Homály Balázs (független)^[10]
• 2016–2019: Kántor László (független)^[11]
• 2019-től: Balassa Kornél (független)^[1]

A településen 2016. március 6-án időközi polgármester-választást tartottak,^[11] az előző polgármester lemondása miatt.^[12]

A rigyáci önkormányzat mindenkori képviselő-testületét a rendszerváltás évétől, 1990-től 2010-ig a polgármesteren kívül öt képviselő alkotta; 2010 óta már csak négy a képviselői jogállású testületi tagok száma.

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,3%, cigány 1,12%. A lakosok 84,77%-a római katolikusnak, 1,52% reformátusnak, 1,27% felekezeten kívülinek vallotta magát (11,9% nem nyilatkozott).^[13]

Természeti értékek

Védett természeti terület a rigyáci fás legelő, melynek védelmét 1976-ban a Zala Megyei Tanács a 32745 sz. rendelettel biztosította. A védett terület Rigyác községtől északkeletre az Öreg-hegy szőlői és a Felső-mező erdői közt helyezkedik el.

A múlt században még zárt bükkös volt itt, melyet a fák kiirtása után legelőként hasznosítottak: elsősorban sertésmakkoltatásra.

Nevezetességei

• Millenniumi Emlékpark

Jegyzetek